Kettesben...

2023. szeptember 28., csütörtök

Petőcz András: Szeptember végén

Petőfi Sándor-variáció

Virágok mozdulása lenn a völgyben ---

--- az ablakban: falombok szárnyalása.

Látod a téli világot, a messzeségben ---

--- a hegyekben hópelyhek egyhangúsága ---

--- Szivemben még: tiszta és izzó fényesség ---

A magasban: madár-szárny-csattogás ---

De látod: ezüstös csillogásod a hajamban ---

A hajamban: mind-sűrűbb ezüstös csillogás.

Falombok hullása, elmúlása; virágok haldoklása.

Bőrömmel érzem a bőröd --- tenyeremben --- lüktet a tenyered ---

Homlokom, arcom --- még öledben őrzöd --- ujjaim még együtt:

remegnek veled --- de holnap: --- akárha fagallyak zörrenése ---

elapadhat bennük tested lobogása. A magasban: nagytestű madarak

lusta lebegése --- a magasban: vércsevijjogás ---

Apránként árad szét az elmúlás egyhangúsága ---

Csendesen szétárad az egyhangú pusztulás.

KIÁLTS FEL! --- mondom --- s csak suttogok magamban ---

--- monoton dobogás --- dübörgő szárnycsapások ---

Testemben őrizem minden vágyakozásod --- s testedben őrzöd testemet ---

--- dübörgő szárnycsattogások --- monoton dobogás ---

Kezemmel kezedet kulcsolom --- --- különös vércsevijjogás ---

--- :ha kialszik már a fénysugár szememből: ---

--- :ha kilépnél megtört tekintetemből: ---

szavam vigyáz majd és kíséri léptedet: akár a lélegzeted.

Illyés Gyula: Mert szemben ülsz velem…

Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom

és nincs mellette az enyém,

ahogyan megszoktam a fotografiákon

és előszobák tükörén;

mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam

látom az idő nyomait

s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;

a szívem elfacsarodik.

Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve

s te akkor az vagy, ami ma:

sose találkozunk! Egymást észre se véve,

nem lelünk egymásra soha!

Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már

olyan, amilyen ma: fehér,

lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál

feküdni, ha leszáll az éj.

Véletlen ennyi kell – esélyek milliárdja! –

hogy minden idők végzetes

egyetlen egyeként birjalak, azt kivánva,

egyetlen egyedként szeress?

Mert szemben ülsz – hol is? Míg én itt egymagamban

nézek vissza és kérdezek –

mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,

sebet én kapok, éleset.

Mert szemben ülsz… Ne üljünk másképpen mi sosem már,

csak egymás mellett, szorosan,

mint a régi nyitott ülésen az utaspár,

ha jéggel jött a szélroham.

Üljünk mindvégig úgy, mint – emlékszel még, barátném?

akkor, repülve, szánon, ott,

Sásdon, a hóviharban! – türjem csak ustorát én,

mellemre vonva homlokod.

Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,

ha itt, vagy csillag-messze vagy,

hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék,

hogy megtaláljalak.

Nagy István Attila: Első éjszaka

Ma éjszaka kioldom a masnit,

és útjukra engedem az álmokat,

követelőző mozdulataikat

nem terelem.

Jól tudom, fehéren őrködnek

köröskörül a falak,

kiszabják a csend határait,

amíg szemhéjaid alatt összefut,

majd súlya alatt a párnádra hull

a bánat.

2023. szeptember 26., kedd

Biblia

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Zsoltár 73,25-26

Prókai Árpád: Szívem kősziklája

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

(Zsolt 7,25-26)

Csodálatos szavak ezek! A hívő ember szerelmi vallomása. Náladnál egyébben nem gyönyörködöm a földön. Milyen jó, hogy hozzátette: a földön. Mert a földi élet után, akik méltókká tétettek arra, hogy a mennyei életnek élvezői lehessenek, azoknak már olyan gyönyörűségben van és lesz részük, ami ezen a földön el sem képzelhető. Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. (1Kor 2,9)

Ha elfogyatkozik testem és szívem. Mert bizony elfogyatkozik. Teljesen mindegy, hogy szegény vagy gazdag valaki. De a keresztyén ember hittel kapaszkodhat a zsoltáros vallomásába: Szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! Csodálatos üzenet ez az Istent szerető és a mennybe hazavágyó embernek.

Forrás: Napi Ige és gondolat

A nap gondolata

Uram! Sokat jelentesz nekem.

Most hadd erősödjem meg ennek ismétlésében: szívemnek kősziklája vagy!

Ámen

2023. szeptember 25., hétfő

Boda Magdolna: (készülődés)

Készülök a szerelem karneváljára:

csillogó flitterek rajtam mindenütt,

főként lelkemen, virágsziromeső,

meg minden, amit csak kívánsz,

most nem csak azt kell hinnem,

hogy jó vagyok.

Tudom, többet akarsz.

Maszkom eldobom,

lehet, így arctalan maradok,

idegen,

mert már a maszkom is én vagyok…

Tánclépésekkel vonulok

a percek lampionjai

alatt,

talpig mosolyban,

királynői pompában, pedig inkább

rongyokba öltözve

mezítláb várnálak,

és földig hajolva,

ahogy illik,

kezemben aranyesőszálak

szívemben asszonyi szép alázat

hogy tudd én is tudjam,

ez most végleg te vagy

és én is végleg én vagyok.

Szabolcsi Erzsébet: Egyedül

Egyedül vagyok...

lelkembe zárt hiányod

társaságában...

Nagy István Attila: Tárt karú semmiségek

Kiskocsmák, kávéházak bajnoka,

poros utak, városok vándora,

öregasszony kezére révedő,

minden nőhöz hűséges szerető.

Gőzölgő húslevesek aranyát

nem mérte soha szigorú karát.

Felvidéki borok mámorára

nem felelt senkinek a magánya.

Holdvilágos, pusztuló temető.

Halottakat is szóra bűvölő

magányos múltad újra ott kísért,

hol a csend is hajdan a földig ért.

Kalandokban elparázsló évek,

vágyott s bejáratlan messziségek.

Kutak ízei, fölszálló pára,

könnyű gyógyszer lányok bánatára.

Legendává szépülő tegnapok.

A széllel tovalibbenő karok,

puha tenyerekben sorsvonalak,

s a vágyak fókuszában: csak szavak.

II.

Tudtad, hogy a hétköznapok minden

ünneppé csiszolt pillanata,

minden megálmodott ragyogása,

a test, a szellem könnyűsége,

a fellobbanó furcsa vágyak,

a várakozó asszonyszerelem

messze fúródó utak vánkosán,

a csontból puhán kibukó velő

s a többi: tárt karú semmiségek,

álommá varázsolt valóság,

hangulatok tompán ragyogó

aranya, kimondatlan szándékok

megmosolygott rettegése

egyetlen hazugságnak apró részei?

III.

Ugye, tudtad, hogy az álmosan

ringató nyírségi dűlőutak

nem vezetnek már sehová,

Szindbád nem találhat magának

az elárvult hazában új hazát,

hogy sem a bor, sem a szerelem

mámora többé fel nem melegít,

hogy a tervek csak tervek,

a vágyak csupán pusztuló vágyak,

a rettegés is csak festett vérzés,

és a gyötrelem sem igazi áldozat,

ha hiányzik az életedből

a leküzdhető valóság.

IV.

De ha mindezt te is tudtad,

ha váz volt a szépség meg a jóság,

magadat mégis eltakartad,

nótázó arcod mögé ki látott?

Ki hallgatta benned a csöndet?

Így könnyebb, vagy úgy volt könnyebb,

ahogy egykor te csináltad?

Ki segített, ki vigasztalt

a menekülés szégyenében?

Ha jöttek a kétségek éjszakái,

árvaságod volt a páncél,

az volt egyetlen menedéked,

s hiányra épülő világod

haláláig óvó otthonod.

Bob Gass: Isten elismerését keressük, ne az emberekét!

„ Az emberektől való rettegés csapdába ejt”

(Példabeszédek 29:25)

Ha az életed célja az, hogy megszerezd az emberek jóváhagyását, soha nem fogod igazán biztonságban érezni magad. Miért nem? Mert egyszer majd olyasmit teszel, amit ők helytelenítenek, és akkor mi lesz? A Biblia azt mondja: „ Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál ” (Példabeszédek 29:25). A csapda olyan, mint a börtön. Ha Istenen kívül valaki más határozza meg az értékedet, akkor az a személy, amikor csak akarja, elérheti, hogy fogolynak érezd magad. Ha egy bírálód véleményét elhiszed és magadévá teszed, akkor a saját magad által épített börtönben élsz.

Nézz szembe vele: mindig lesznek olyan emberek, akiket bármennyire is próbálsz lenyűgözni, soha nem lesznek meghatva. Fogadd el, hogy Isten nézőpontjából mindez nem számít! Ennek tudata segít együtt dolgozni másokkal úgy, hogy nem az ő hangulatuk és véleményük irányít.

Minden alkalommal, amikor Pál egy újabb városba ment, az emberek először találkoztak vele, először hallgatták őt. Voltak, akik kedvelték, voltak, akik nem. „ Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas.” (2Korinthus 10:10) Hogyan kezelte ezt Pál? Ezt írja: „ Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája ” (Galata 1:10). Ha biztonságban akarod érezni magad az életben, és kiteljesedni abban, amit csinálsz, el kell jutnod odáig, ahol a tükörbe nézve ki tudod mondani: „ Isten szeret és elfogad, egyedül ez számít!”

Forrás: "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."