Dsida Jenő: Csend van

Egy dal ma újra elszökött. 

Lábainál ültem valakinek 

gitárral a kezemben 

s szívemben ezeregy éjszakával.     

Egy dal ma újra elszökött. 

A gitár panaszosan bongott, 

a tölgyfák suhogtak a szélben 

s én néma maradtam.     

Most csönd van. mérhetetlen éj, 

a királynő pihegve alszik. 

És úgy félek, hogy visszatér a dal 

és fölriasztja őt.

*

Gary Moore: Still Got the Blues

Petőcz András: Valahogy minden

Valahogy minden annyira, 

amennyire, 

és nem tudom megmondani, 

miért.  

Másképpen vannak a dolgok, 

másképpen, 

nincsenek úgy, ahogyan régen, 

nincsenek.  

A deszkaföld felül van, ma már 

tudom, 

itt, a magasban, felül, ahol nincs 

levegő.  

Valahogy annyira minden!, 

végérvényesen, 

és nem lehet megmondani, 

miért is így.

Jatzkó Béla: Újjászületés

Csak te tudod, milyen vagyok, 

csak én tudom, milyen vagy, 

mikor a lázunk fellobog 

s a józanságunk elhagy;     

engem nem látott senkisem 

s téged sem láthatott még 

olyannak, mint mikor kiver 

a kéjtől a verejték;     

ki is sejthetné azt, amit 

eddig magunk se tudtunk, 

vágyunk új vallomásait, 

sok gyönyörűszép titkunk? 

Újjászületünk, éjre nap: 

te általam, én általad. 

Kun Erzsébet

 

 " Akit igazán és mélyen szeretünk, azt rongyos papucsban is szeretjük, meg elrongyolódott lélekkel, azaz betegen. Sőt, ha szakadozik a lelke, épp mi foltozzuk be, s ha a betegsége eltorzítja a külsejét, nekünk akkor is gyönyörű, mert szeretjük."  

Dr. Kereskényi Sándor: Erős vagyok, vagy erőtlen?

" Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." 

(2Kor 12,10)     

     Pál apostol, meghökkentő kijelentésével - „ amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” - azt állítja, hogy: amikor azt hiszem, mindenre képtelen vagyok, akkor válok hitelessé. Akkor működik rajtam, bennem, általam az Isten! Akkor, amikor én azt hinném, hogy: „ Így nem tud használni!”  

     Mit NEM mondott Pál? NEM kérte számon Istent: De, hát tudod, hogy hiszek benned; tudod, mennyire szeretlek téged Jézus, miért pont’ nekem kell szenvednem ebben a betegségben? Miért pont’ engem állítasz le a fájdalommal? Háromszor imádkozott, utána meghallva Isten válaszát, belátta, hogy éppen ezzel a nyavalyájával együtt válik alkalmassá arra, és annyira, amit és amennyit vele akar elvégeztetni Krisztus. Ha nem lenne beteg, akkor önhitt, elbizakodott, beképzelt keresztyén válna belőle. Attól, azoktól pedig Isten óvja meg a világot! Többet ártott volna Jézus ügyének, mint amennyit addig használt.  

     Hogy vagy testvérem? Hogy vagy így, húsz, negyven, hetven, nyolcvan évesen? Minden rendben? Vagy fáj: valami?  

     Az Igét hallgatva, a Szentlélek téged átölelő, igeolvasó hangulatában újra gondolod, elfogadod azt a kellemetlen bajt, amitől nem tudsz szabadulni, együtt kell élned vele? Gondolkozol azon, hogy isteni oka van annak, amit próbálsz gyógyszerekkel, életstílus váltással, étkezési szokások bevezetésével gyógyítani? Megengeded, hogy Isten, ma hallott Igéje új irányba terelje a gondolataidat?  

     Nem azért van-e rajtad, benned az, amitől annyira szeretnél megszabadulni, mert Isten akar megóvni valamitől? Attól, hogy nevetségessé tedd saját hitvallásodat; attól, hogy lerombold az ő gyermekeire jellemző képet; attól, hogy ne a saját dicsőséged miatt valld magad keresztyénnek, hanem azért, mert tényleg Krisztus, igaz követője vagy! 

Forrás: Napi Ige és gondolat

Szécsi Margit: Körülötted bolyongok

Belső zsebedbe bújva  

lehetne élni szépen 

dobogós boldogságban 

halálig szívverésben.

Kiss Ottó: Kedvenc évszakom

Kedvenc évszakom 

a tavasz, a nyár, az ősz és a tél.

Farkas István: Alkony

A lenyugvó nap  

fényét vérbíbor színű  

víz hozza felém.

Farkas István: Utak

Hosszú, poros út  

fekszik előttem. Az én  

utam bennem van.

Radnóti Miklós: " És szólt és beszélt vala Káin Ábellel" - Mózes I. 4:8.

G. D.-nek, bátyámnak.  

Ábel, testvérem, tegnap fölkeltett az ősi bűn, 

megöltem hófehér álmaidat és hajszoltam magam 

kárhozottan a hiábavalóság éjjeli útján, fagyott 

szomorú fáknak glédája között a reggel elébe.  

Napszagú földjeim párázva sirtak utánam, 

kiűzött testem lihegő éji sebekkel világitotta 

arcomra a megbánás piros rózsáit és koldulón 

hívtalak átokbontó, nagy találkozásra.  

Te szent voltál és a fölajánlás áhitata lengett 

amikor megszülettél; az én régi napomon terhesen 

zengett az ég, gyilkos nehezen szakadtam le 

mint első levél az átkotnyögő keserű fáról.  

És lettem Káin, domború mellemen kelt fel a nap 

és térdeim fáradtsága hozta az alkonyt amikor 

öltem s amikor szórtad utánam kergetőszavú 

fájdalmaid és elémdöntötted éji futásom őreit 

a fagyott, szomorú fákat.  

Megbotoltam, felhasadt a húsom a gáton és 

elestem s ujra futottam feketén, bibliáson: 

Káin vagyok és tegnap fölkeltett az ősi bűn, 

Káin vagyok és te vagy az Ábel!

Ijjas Tamás: A világ legjobb bátyója

Nekem van a világon a legjobb bátyóm, mert amikor 

azt mondja, hogy megesz, és sikítozva elfutok előle, 

akkor amikor elkap, nem harap belém, csak csattogtatja 

a fogát, és hozzászorítja a száját a kezemhez, és azt 

mondja, hogy hami-nyami, meg azt, hogy finom étel 

vagyok. Meg azért is ő a legjobb, mert megengedi, 

hogy szombaton meg vasárnap csak az enyém lehessen 

Titok, az új kutyusunk, mert akkor nem kell oviba 

menni, és egész nap szaladgálhatok Titokkal a kertben, 

dobálhatok neki faágakat, és megijeszthetem, hogy 

most megzabálom, mire úgy fut, hogy lobog a bundája, 

persze hogy nem eszem meg, csak szeretgetem, 

mert Titok az nekem, ami bátyómnak én vagyok.

Vlagyimir Viszockij: Farkashajsza

Rohanok, inam majd beleszakad, 

De ma megint, akárcsak tegnap, 

Tőrbe csaltak minket, tőrbe csaltak! 

A kordon felé hajtanak!     

Dupla csővel a fák mögül lőnek, 

A vadászok árnyékban rejtőznek, 

A hóban farkasok hemperegnek, 

Üvöltő-mozgó céltáblák lettek.     

Farkashajsza folyik, szürke ragadozókra, 

szopós kölykökre és anyafarkasokra, 

Ordít a sok hajtó, tombolnak a kutyák, 

Az erdő szélén vér ömlik a hóra.     

Nem adnak semmi esélyt a farkasnak, 

A vadászkéz még meg sem remeg! 

Szabadságunk az erdőszélig tart csak, 

Biztos kézzel leterítenek.     

A farkas nem szeghet meg hagyományt, 

Kölyökkorunkban vakok vagyunk, 

Még farkasanyánk nevelte belénk: 

A fákon túl mind meghalunk.     

Lábaink és állkapcsaink gyorsak, 

Felelj falkavezér, mondd meg hát, 

A puskacsövek elé űznek minket, 

Miért nem törünk ki a tiloson át?     

A farkas sem szabad, nem tehet mást, 

Már én is érzem, hogy itt a vég, 

Akinek én jutottam, elvigyorodik, 

És csendben rám fogja fegyverét.     

Rohanok, inam majd beleszakad, 

Ahogyan tegnap volt, úgy lesz ma is, 

Tőrbe csaltak engem, tőrbe csaltak! 

De üres marad a vadász marka is!     

Földes László  fordítása

Károly Amy: Nélkül

Sebeim nélkül, mit csinálnék? 

Tökéletes lennék, mint egy csikó, 

átugrálnám az árkokat, 

jó lenne a szép, és szép a jó. 

Sebeim nélkül, mit csinálnék? 

Porcellán lennék, nincs rajt kopás, 

porcellán-unalmas, sima, hideg, 

szív, miből hiányzik a dobogás.

Jékely Zoltán: Acceleratio

Egykor állt az Idő - vagy látszott állni: olyan 

lassan járt le az év négy évszak tarka mezében. 

Ámde ma nyílsebesen, megveszekedve rohan! 

„ Nálam 1 esztendő: 3 nap " - mint a mesében.

Weöres Sándor: Emlékező

Tiszta habbal, mint a forrás, 

mikor elindultam én, 

a folyókról mit se tudtam, 

víz-szennyező mocsarakról, 

pohár vízről szomjú szájon, 

mindent nyelő tengerárról; 

de tudtam a nagy hegyekről, 

buzogtattak magasságból, 

hasadt szikláik közül. 

Most a folyót ismerem, 

s a zsombékot és a berket, 

ázó rétet, partokat, 

helyet vályúban, pohárban, 

s a tengert is láttam olykor. 

Ó én zaklatott bolyongó, 

forrásomra gondolok 

és buzgón emlékezem , 

szinte szikla-nyomta habbal, 

mint bolygásom kezdetén.