2025. július 23., szerda

Szentmihályi Szabó Péter: Isten versei

13.

A logika a ti világotok logikája, 
melyben első az ok, majd jő az okozat. 
Nálam előbb van az okozat, s az ok 
előttetek sokszor rejtve marad. 
Az ésszel birtokba vettétek a Földet, 
de a megérzés sokkal fontosabb – 
túl sok ésszel bizony hinni sem könnyebb, 
a szívetek jobb iránytű, mint az agy.     

17. 

Nekem minden nép egyformán gyermekem, 
minden emberért meghalt az én Fiam.
A szenvedésükért vért verítékezett, 
elborzasztotta a szörnyű vérfolyam. 
Könyörtelen világ lett, elismerem, 
váltották egymást fényes és sötét korok, 
de én az Egészet néztem mindig, 
s közben tanultatok, megtisztultatok. 
Mert küzdöttem, küzdök értetek, 
mint jó Atya, ha látja rossz útra tért fiát, 
szenved, tanácsot ad, korhol, segít – 
de ez még egy tökéletlen világ, 
kísérlet, próba, nevezd ezt bárminek: de 
egy biztos – mindent megteszek értetek.   

19. 

Az élet titka érdekelne? 
Vagy inkább a végső halál? 
Talán hibám, hogy nem értitek, 
élet s halál a túlvilágra vár, 
ahol minden megfordul, kiderül, 
élet s halál szorosan összefügg, 
minden élet újból kihajt, 
s a halál nem lesz úr mindenütt. 

A test halála, tudom, fájó, 
a lélek halála félelmesebb – 
aki az én utamat járja, 
annak halál adja az örök életet. 
Ez a Kapu, át kell rajta lépned, 
ez lesz legtisztább önmagad, 
ne félj, édes fiam, a haláltól, 
mert csak akkor leszel szabad.

Oravecz Imre: Emlékeztető




Tél, hó, hideg, 
délután, csönd, 
egyedül a házban, 
sötétedés előtt tíz perccel,   

hirtelen megszólal az ablak előtti berkenyén egy feketerigó, 
és bejelenti az estét –   

ne feledd, 
ilyen pillanatokért élsz.

Berde Mária: Egy tékozló

Uram! Én is az voltam, 
Pogányul tékozoltam. 
Tőled kikérve részem, 
Vágtam neki merészen: 

Házadból útra szöktem, 
Köd utánam, előttem. 
Világ zsoldjába álltam, 
Kincseim szétkínáltam, 

Jó napokért, nehányért; 
Örömért, egy parányért... 
Felejtettem bolondul: 
Egyszer egy óra kondul, 

S ki, azt hittem, barátom: 
Foga fehérit látom; 
S kiknek aranyam adtam, 
Felöklelnek kamatban. 

Felejtettem egészen: 
A kincs nem is volt részem, 
A magadéból adtad, 
S fiadat szökni hagytad: 

Hadd próbáljon világot, 
És lássa, amit látott. 
Hadd lepje meg alázat, 
Hogy sírja vissza házad, 

Koldulja vissza orcád, 
Térden megtérve hozzád. 
Uram! Megtértem térden. 
Tulkot ne vágass értem. 

Legszebb ruhád ne add rám, 
Gyűrűd el sem fogadnám. 
Víg muzsika nem illet, 
Csak egyet kérek tőled: 

Hogy lemosdani engedj 
Magamról minden szennyet. 
S tűrj el megülve csendben 
Egy kis zugolyba engem; 

Míg bús sorsom leélem, 
Bánj mint beteggel vélem, 
S ha soká haldokolnám, 
Halálomban hajolj rám.  
 

Tóth Árpád: Isten törött csellója, hallgatok












Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét. 
Olyan vagyok én ebben a világban, 
Mint az a gordonka, amelyet láttam 
Egy szép úri szobában, a sarokban.   

Húrjai elpattantak. A nyakán 
Gyászfátyol van átvetve, néma flór. 
S mégse volt érzelgős tárgy. Némi por 
Fedte már. Megbékélt évek pora.   

Oly fájdalom volt rája írva, melynek 
Már csöndje a szent, mint a remetének, 
Ki elfelejtett beszélni az évek 
Magányában, - s cellája küszöbén.   

Míg elkallódott életébe réved, 
Már nem emlékszik régi bánatára: 
Csak mintha némi fínom, messzi pára 
Vérezné be a dús alkonyatot,   

És tenné szebbé, istenibb titokká, 
Melyhez nem illik más, csak némaság. 
Üvöltsön hát a szájas sokaság, 
Isten törött csellója, hallgatok.   

1926

2025. július 22., kedd

Makay Ida: Többé nincsen




Hogy többé nincsen is szavad,      
hallak az ég s a föld alatt. 
Hogy többé nincsen már karod,      
világok csöndjét ringatod. 
Hogy többé nincs, nem lesz neved, 
Istennek szólok, ha veled.   

Nemes Nagy Ágnes: Arckép, ibolyával

Arcodat tegnap hosszan lestem én, 
arcodat ibolyával festeném, 
spanyol fej, fekete, finom, 
példázza spanyolos kínom:   

hosszú vagy, mint a végtelen, 
de mégis, benned nem lelem, 
mit meglelni szabadulás. 
Ibolyaszín vagy, mint a gyász.

Boda Magdolna: Rajzok


 









A lány lehúzta kesztyűjét, 
és egy szívet rajzolt a szűz hóba, 
majd beleírt két nevet   

Régen én is... 
a homokba,   

de elmosta a tenger.   

Mint Atlantisznak.   

valahol lennie kell 
egy elveszett nevek 
gyűjteményének.   

Juhász Gyula: (Van életünkben...)

Van életünkben egy nagy pillanat, 
Mikor érezzük, mégis érdemes volt, 
Ragyog a szemünk és ragyog a mennybolt 
S mi elfelejtünk minden árnyakat.     

Lehet, hogy minden káprázat csupán 
S az ember egy bús életen keresztül 
E pillanatot keresi, mely eltünt 
S hiába néz az elillant után.     

1929   

Trausch Liza: Mit vetsz?




" Amit vet az ember, azt aratja is." 
Galata 6,7b  

      Akinek kertje van, tudja, a háztartásban mire van szüksége, és tavasszal azt veti. Azért vetünk, mert aratni szeretnénk. Testi értelemben világos, hogy azt vetünk, amit aratni szeretnénk, és azt aratunk, amit vetettünk. A lelki életben is azt fogjuk aratni, amit vetettünk. Az aratás attól is függ, jó-e a vetőmag, milyen a föld. Vetőmagvainkat egy nagy zacskóban találjuk. Az elsőt cselekedetnek hívják. Ne hidd, hogy tehettél olyat, aminek nem volt következménye. Ha nem tudta, nem látta senki, hogy mit tettél, akkor is lesz aratás. Második vetőmag: a szavaim. Ne higgyük, hogy a szó elröpül. Következménye van, és aratni fogjuk. Harmadik zacskóban a gondolataim vetőmagja van. A titkos, rejtett, soha ki nem mondott gondolataimnak is megvannak a következményei. Megvan a saját lelki földünk, ahová vetünk. Az első a lelked, ahová beveted cselekedeteidet, szavaidat, gondolataidat. A lelkiismereted azonnal válaszol. Ne felejtsd el, vetsz a testedbe. Már az orvosok is tudják, milyen szoros a kapcsolat test és lélek között. Bizonyos betegségek idegi, lelki alapon vannak. Magas vérnyomás, elégtelen savtermelés, rossz szívműködés. A harmadik nagy terület a környezeted, a családod. Szegény családod! Micsoda magvak hullanak a kezedből? Sokszor a szívem szakad meg gyerekek miatt, mit látnak, mit hallanak kicsi korukban. Mindent megtennél a családodért, és közben beléjük veted a halálos magvakat. Emberek a munkahelyeden mind-mind a te földed. Hosszú parcella ez a föld, és széles. Jézus azért jött, hogy learassa vetésedet, hogy te arathass bocsánatot, szeretetet, áldást.     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

2025. július 19., szombat

Gősi Vali: Szökevény szavak…




Elszöktek 
ajkunkról a legszebb szavak; 
szeretni úgyis csak csendben 
szabad. 
Nem kell a szó, 
a vallomás, jó ez a meghitt 
némaság, mikor a legszebb gondolat 
borzongva életre kél!  

Ragyog a pillanat … Igen! 
Szeretni így szabad: törékeny 
hallgatásban összeforrt ajkunk 
bársonyában csupán a csend 
marad: 
szökik a pillanat, 
elszöknek ajkunkról is 
a legszebb szavak.

Sógor Zsuzsanna: kockázatos vers

báránynak lenni farkasok között, 
gyáván hallgatni, mikor rútak ordítanak, 
zárt ajtó mögött bújni, amikor 
a küszöbön túl őrjöng az indulat, 
sodródni csak, szélesebb úton, 
merre mindenki megy, 
s elkerülni azt, 
melyen az igazság szögei 
tartják az út menti korlátokat, 
enni előre gyártott, túlsózott, 
megrágott kosztját testnek- léleknek, 
nehogy magad kezdd ízesíteni étkedet, 
hagyni, hogy megmondják helyetted, 
mi jó neked, nehogy keresni kezdj, 
mert még találsz valamit mi a tiéd, 
csak azt nézni, mi pragmatikus, 
nem számít, ha nem etikus, 
nem érezni, mert ugyan, mi haszna van  

nem merni élni…  

a kockázat ebben van  

Helen Konstanin: mi vagyok nélküled












mi vagyok nélküled  
egy darab fa 
mely a hullámokon hányódik cél nélkül 
egy levél 
melyet a szél súlytalanul 
visz a légen át 
egy vízcsöpp 
mely értelmetlenül a földbe szivárog 
egy ködgomolyag 
mely a talaj felett kereng s a napra vár 
ami őt a végtelen univerzumba juttatja  

ez vagyok nélküled    

Schrenk Éva fordítása

Arany-Tóth Katalin: Jó lenne












Sétálni 
utcákon bolyongó léptek nyomán, 
köszönni a korosodó fáknak, 
amikor némán meghajolnának 
erőtlen, tétova testem után.  

Ölelni 
a vén törzsükben rejtező erőt, 
süllyedni sárguló avarágyban, 
hinni az apró, égi csodákban, 
s hogy minden perc teremthet szép jövőt.  

Érteni
a szótalan pillantások kegyét, 
titkok, csöndek, könnyek áradását, 
reményt látni a Nap sugarán át, 
s mosolyokkal fizetni mindenért.  

Fogadni, 
ahogy térdre hull az őszinteség, 
s igazsága a ránk szabott útnak, 
örülni minden apró dolognak. 
Talán ennyi pont elég lenne még.

Aretha Franklin Queen of Soul


Say a Little Prayer 


I Dreamed A Dream

Michael Ende: Momo

(részlet)

       Amit a kis Momo tudott, mint rajta kívül senki, az a meghallgatás volt. Momo úgy tudott hallgatni, hogy ostoba embereknek hirtelen nagyon okos gondolatok jutottak az eszébe. Nem mintha valamit mondott vagy kérdezett volna, ami a másikat ilyen gondolatra juttatta, nem, ő csak ott ült, és egyszerűen meghallgatta őket tökéletes figyelemmel és együttérzéssel. Úgy tudott hallgatni, hogy tanácstalan és határozatlan emberek egyszerre egészen pontosan tudták, hogy mit akarnak. Vagy hogy a félénkek hirtelen szabadnak és bátornak érezték magukat. Vagy hogy a boldogtalanok és lehangoltak bizakodóvá és vidámmá váltak. És amikor valaki úgy vélte, hogy élete egészen félresikerült és jelentéktelen, és ő maga csak egy a milliók között, egy, aki egyáltalán nem számít és akit ugyanúgy pótolni lehet, mint egy tönkrement lábast – és elment és elmesélte mindezt a kis Momónak, akkor, még mialatt beszélt, titokzatos módon világossá vált számára, hogy alapvetően tévedett, hogy ő, pont úgy, ahogy volt, minden ember között egyedüli, egyetlenegy és hogy ezért a világ számára különösen fontos. Így tudott Momo hallgatni! 

Schrenk Éva fordítása