Bazsó Éva Andrea: Isteni szeretet

Ha látsz hajnali fénysugárt, 

mely fénylőn világítja a láthatárt.  

Mezőn nyíló virágokat, 

mi csodás színekkel hívogat.  

S oly hatalmas bérceket, 

csúcsát el nem érheted.  

Gondolj arra, az mind-mind 

Én vagyok.

Nádasdy Ádám: Az antarktiszi hósivatagba

Nekem még sose szerették el senkimet, 

csak úgy elhagytak, mint a menetoszlop. 

Én álltam, ők meg ponttá zsugorodtak. 

Így alakult ki az a borzoló, 

bár nyilván alaptalan véleményem, 

hogy aki engem elhagy, az befejezi 

magát a szeretést. Eltávozik 

a szeretettelen antarktiszi 

hósivatagba, jégtiszta hidegbe, 

s olyan formában létezik tovább, 

ahogy a pingvinek: sokadmagával, 

elegánsan, szólóban álldogál.

Oravecz Imre: Vándorhoz

1

Állj, ne bolyongj tovább, 

vágd botodat az útszéli gazba, 

húzódj egy fa árnyékába vagy egy fal tövébe, 

ülj le a földre és maradj veszteg, 

senki, semmi nem vár többé a világban.      

2   

Eltávozott a kertből a kedves, nyári rigópár, 

dér csípte meg a füvek hegyét, 

és elhallgatott az utolsó tücsök is, 

fordulj vissza a küszöbről, 

pakolj ki szépen a bőröndödből és tedd el: 

megöregedtél, ülj az ablak mellé és nézelődj.

Assisi Ferenc imádsága

Uram, tégy a te békéd eszközévé, 

hogy szeressek ott, ahol gyűlölködnek, 

hogy megbocsássak ott, ahol sértegetnek, 

hogy összekössek ott, ahol viszály van, 

hogy reményt ébresszek ott, ahol kétség kínoz, 

hogy fényt gyújtsak ott, ahol sötétség uralkodik, 

hogy örömet vigyek oda, ahol bánat tanyázik.  

Uram engedd:  ne arra törekedjem, 

hogy engem vigasztaljanak,  hanem, hogy én vigasztaljak; 

ne arra, hogy engem megértsenek,  hanem, hogy én értsek meg másokat; 

ne arra, hogy engem szeressenek,  hanem, hogy én szeressek;  

mert aki ad, az nyer, 

aki elfeledkezik magáról, az talál, 

aki megbocsát, az bocsánatot kap, 

és aki meghal, örök életre ébred. 

Ámen.

A nap gondolata

 

" az élet szép indulata:

a bármiképpeni élni akarás

                                         

hát így kell,

ha csak így lehet:

az aszfalt rése között."

Boda Magdolna

Sohonyai Attila: Néha

Néha csak úgy elmeredni, 

nem találni, nem keresni, 

nem fájni, nem hiányolni, 

nem bánni, csak megköszönni. 

Néha csak örülni, tisztán, szépen, 

élvezni a földet, élvezni az eget, 

semmivel boldognak lenni, 

nem gondolkodni, csak nevetni. 

Jól érezni mindenhol magad, 

bántásból csinálni szép szavakat, 

eldőlni a végtelen létben, belül 

napsütésben, mint ki mindent elhisz; 

néha jó lenne, ha így lenne mindig.

Vályi Nagy Géza: Jézus

Nem volt a bölcsője 

Aranyból, gyémántból 

Egyszerű emberek 

Rótták össze fából,­ 

És szent lett a jászol...   

Nem álltak körülte 

Rangos urak, dámák 

Jámbor, öreg barmok 

Nyaldosták a lábát, 

Amikor meglátták...   

Nem volt pompa, tor, fény, 

Csengő ezüstserleg, 

Kis pásztorfiúcskák 

Zsoltárt énekeltek 

Örömén a percnek...   

Nem volt gyönge testén 

Drága selyem-pólya 

Egy imás, szűz asszony 

Takargatta gyolcsba, 

S dajkálta, ápolta...   

Ékes bíborpalást 

Nem borult reája, 

S ő lett a világnak 

örök igazsága: 

Királyok Királya...

Bazsó Éva Andrea: Isten könnyei

Ha esik az eső, sír az ég 

Isten hullajtja értünk könnyeit. 

Hunyd le szemed, a szeretet 

átölel - suttogják a fák 

s minden levél.  

A mindenséget érezd a pillanatban 

összesűrűsödve egy esőcseppben 

a patakban, zúgó folyóban mely 

végül a tengerbe ér -  

Hunyd le szemed, a szeretet átölel 

hisz, minden újjászületik 

és egyben véget ér.

Bazsó Éva Andrea: Létezésünk

Halovány fényei 

a létezésnek, 

törékeny életünk 

apró gyertyaláng. 

Szellemünk mégis 

világít a mindenségben. 

Léleknyomot hagyunk, 

magunk után.

Bella István: Gyufák

Ez a késődőn lobbanó, 

gyúlongva gyúló, gyullanó 

akarat-szál, mért kell, hogy égjen? 

Mért lobban fel, ha tudja, elég, 

és mért tűnődik gyúlni elébb, 

ha tehetetlen és vétlen?!  

A fa, a foszfor, meg a kén: 

részei remegése, a soha-én 

molekula félsze, a semmi, 

készteti magát lánggá remegni, 

égni, félni, ugyanúgy, ahogy, 

Gyujtó, gyúladok, gyulladozok 

napról napra. Elégni. Lenni.

Clive Staples Lewis

„ Megtehetjük, hogy nem veszünk tudomást róla, de Isten jelenlétét sosem kerülhetjük el, hiszen csordultig betölti a világot. Ő mindenütt ott van – inkognitóban.”  

**  

 „ Mindenki azt vallja, hogy a megbocsátás szép gondolat; mindaddig, 

amíg nem kell megbocsátania valamit.”     

**

 „ Senki nem tudhatja, milyen erősen hisz valamiben, amíg annak nincs igazi tétje. Könnyen rábólint az ember, hogy hogyne, ez a kötél biztosan megtartaná, míg a kötelet csupán csomagoláshoz használja. Tegyük fel azonban, hogy ennél a kötélnél fogva kellene egy szakadék felett lógnia: vajon nem lepleződne le azonnal, hogy valójában mennyire bízik a kötél erejében? Kizárólag egy valós veszély érzete képes próbára tenni a hit szilárdságát.”     

**

„ Célozd meg a mennyet, és ráadásként megkapod a földet is. 

Célozd meg a földet, s egyik sem lesz a tiéd.”   

**  

„ Amikor Isten megismeréséhez jutunk el, a kezdeményezés az ő oldalán van. Ha nem mutatja meg magát, semmi sem tesz képessé bennünket arra, hogy megtaláljuk. S valóban, egyeseknek sokkal többet mutat meg önmagából, mint másoknak – nem azért, mert vannak kedvencei, hanem mert olyan embernek nem tudja megmutatni magát, akinek egész lelke és jelleme nincs a megfelelő állapotban. Mint ahogy a napsugarak sem tükröződnek, noha nincsenek kedvenceik, poros tükörben olyan ragyogóan, mint a tiszta tükörben.”     

**

„ Ha lemondunk a szabadság, a hatalom és a vagyon iránti végső igényeinkről is, elnyerjük az igazi szabadságot, hatalmat és vagyont, amelyek az által lesznek valóban a mieink, hogy Istentől kaptuk őket, és ezért tudjuk azt is, hogy valójában mennyire nem a „ mieink.”     

**

„ Keresztények között néha felmerülnek olyan kérdések, amelyekre úgy vélem, nem kaptunk még feletet. Van néhány kérdés, amelyre sosem fogom megtudni a választ: s ha feltenném őket, akár egy jobb világban is, azt a választ kaphatnám (amennyire én tudom), amit egy nálam sokkal jelentősebb kérdező kapott: Miért fontos ez neked? 

Kövess engem!”

**

Sebestény-Jáger Orsolya: A feltámadás öröme

(Lk 24,1-12)

Még lopva követlek, még hallgatnak a fák 

egyenetlen törzzsel borulnak fölém, 

részvéttelenül, mint ős óriások, 

viharban megtépett száz, olajbarna födém.  

A barlanghoz mégis mezítláb szaladtam, 

az út hófehér volt lépteim alatt, 

a megtett idő önmagába fordult: 

s már semmi sem fontos mi mögöttem maradt.  

Majd mázsányi súllyal lehulltak a terhek, 

miként a kő is, mit elhengerített 

angyalnak keze a sírbolt szájáról - 

s Te ajándékba adod e véghetetlen hitet.

A nap gondolata

„ Az anyai szeretet az a hajtóanyag, amely képessé teszi az embert arra, 

hogy a lehetetlent is megtegye.” 

Marion C. Garretty   

Katona Béla: A szeretet, ami bennünk marad

„ Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket...” 

(Ézs 66:13)     

       A tudomány nemrégiben megerősített egy lenyűgöző biológiai jelenséget: a mikrokimérizmust. Nem biztos, hogy e kifejezést megjegyezzük, azonban a következőkről van szó: a várandósság alatt a baba sejtjeinek egy része átjut az édesanya vérkeringésébe és évtizedekig, sőt akár az anya élete végéig a szervezetében marad. Az anyák szó szerint fizikai valójukban is magukban hordozzák a gyermekeiket jóval a születés után is. Sőt, ha a gyermek vagy az anya megbetegszik, ezek a sejtek a gyulladás helyére sietnek, hogy segítsenek a gyógyulásban. Micsoda elképesztő kép!  

Amikor Isten meg akarja értetni velünk mennyire mélyen szeret minket, ezt a megbonthatatlan, ösztönös köteléket hozza fel példának. Az Ő szeretete nem távolságtartó és nem is feltételekhez kötött. Olyan, mint a legönzetlenebb édesanyáé: zsigeri, védelmező, és pont akkor lép működésbe a legerősebben, amikor a legnagyobb bajban vagyunk, hogy gyógyulást és vigasztalást hozzon.  

Az anyák napja sokaknak a tiszta öröm és a hálaadás napja. Másoknak viszont kifejezetten fájdalmas lehet, mert már nagyon hiányzik az édesanyjuk, mert megkopott vagy viharos a kapcsolatuk, esetleg ők maguk is csendben küzdenek az anyasággal. Bárhogy is ébredtél ma, egy dolgot tudnod kell: Isten lát téged. Ha teheted, hívd fel vagy öleld meg az édesanyádat, és mondj neki köszönetet. Ha erre már nincs lehetőséged, vagy a földi emberi szeretet tökéletlen volt az életedben, engedd, hogy ma Isten tökéletes, „anyai” vigasztalása öleljen át. Ő az, aki sosem hagy magadra.  

Forrás: Napi Ige és gondolat

Bazsó Éva Andrea: Néma kiáltás!

Szeretet nélkül, 

hová jut a világ?  

Körülnézek -  

s állok döbbent 

némaságban  

a valóság peremén.