Fekete-fehér a föld,
szürke a látóhatár.
Pihennek a színek,
alszik a szivárvány.
Sűrűszövésű ezüst
tüllfüggöny borul a
mindenségre:
ébrenlét ködfátyla
takarja az álomvilágot.
Időnként világító szempárok
tűnnek fel és suhannak tova,
pillanatokra életre keltve
az álmos, nedves úttestet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése