2016. november 16., szerda

Petőcz András: Zárójelvers op. 43.

((          És hangtalan imára mozdult az ajka --- talánha szívéből
            mondta: hallani nem lehetett --- de tudni --- tudni azt
            lehetett --- öntudatlan formálta szavait --- szájának apró,
4          kicsinyke mozdulatával, hogy Uram, Jézus Krisztus, könyörülj
            rajtam, Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, Uram, Jézus
            Krisztus, könyörülj rajtam, és mozgott, mozgott a szája
            egyre, nem maradt félbe soha a mozdulatával, és szívdobogássá
8          lett, már-már verőér-remegéssé, csak mondta, mondta a Jézus-
            -imát, nem éppen kincseket gyűjteni akarván, de iszonyú
            félelemből, rettegve mindazt, mi eljöhet egyszer, mondta,
11        mormolta magában a Jézus-imát, szüntelenül, végtelen szorongással,
            és nem is a haláltól,
            de az élettől félvén ---
14        miként a verőér-remegés: --- hangtalan imára mozdult az ajka --- ))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése