2016. november 21., hétfő

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 24

Álmodtad hogy nincs testem, se lelkem,
csak te magad gondoltál ki engem,
kép vagyok csak és tiéd örökre,
magad varrtál fehér függönyödre.

Jó lenne a sorsot félrevetni,
álmod pelyhén újra megszületni.
Ha álmodban újra-élni tudnék,
                kicsit sírnék
                hogy csicsígass,
                kicsit rínék
                hogy babusgass,
aztán csöndben megint elaludnék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése