S lett rajtam a Kéz, melynek nehezét érezte sokszor a vállam,
És Lélek emelt, beszívott s kilehelt, s e völgy közepette álltam.
Mind rakva volt csontokkal a holt völgy szomjas szíkje köröttem,
Mind koponya, láb, szótlan sokaság vigyorgott, amerre jártam.
Csont, csontra csont, hús nélkül a comb, kibontva a kapcsok, a szárak,
Fogók, perecek, dudorok s üregek, és mind felette kiszáradt.
És Valaki más rámszólt a kopár völgyben, a keleti szélben:
„Ember Fia, mondd, lesz-e még, hogy e csontsereglet újra éljen?
Lesz-e még, hogy ezek a konok tetemek felállnak s újra mozognak?”
Így fújta felém a Hang, s felelém a csontok közt:„Te tudod csak.”
„Mondj jóslatot”, így szólt, „az aszott vázaknak énhelyettem.
Hallják, hogy az Úr így szólt: Leszen élet a tetemekben.
Mert húst, inakat, lobogó hajakat hozok én csupaszult tagokra,
S majd lesznek az elesett vázak, tetemek fiatal bőrrel beborítva.
Ti száradt tetemek, lelket lehelek a halál odvába, belétek.”
S én ott a mezőn halkan, hebegőn elmondtam ezt a beszédet.
És zúgni kezdett a völgy és nőtt a csikorgás, zörgés, csont a csonttal keveredett,
S fordulva, pörögve, zörögve talált kéz, láb, fej a törzsre: összeálltak a tetemek.
Már rajtok inak valának, s feszültek a kezek, a lábak, s a testnek hús adaték,
S a húst a bőr feszesen borította, de a tetemekben a Lélek nem vala még.
És szólt, aki szólni kezdett: „Ember Fia, hívd a Lelket! Szólítsd s ezt mondd neki: Jőjj!
Az Ő nevében idézlek, szállj ebbe a völgybe, Lélek, a négy szelek felől.
Jőjj és lehelj ezeknek tetemébe, kik megölettek, hogy megéledjenek.”
S én szóltam, s szállt a Lélek, lehelt, s megéledének, fölötte nagy sereg.
S mozogni kezdtek a lábak, szájak szavakat kiabáltak, s kinyíltak a szemek.
S hallottam újra a Hangot. Így szólt: „Ember Fia, hallod, mit mondanak a tetemek?
Hogy ’Az élet fája hol van? Kivágattunk magunkban! A Halál völgye ez itt!”
E tetemek, ez az én népem, és megtartom, amit ígértem – Ember Fiai, mondd nekik.
És megteszem a sosevoltat, s kijönnek a sírból a holtak, és vagyok, aki vagyok.”
Ezt hallottam, amikor a Lélek felemelt s a csontok közé tett, s elszállt és otthagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése