Mikor Ámor szava leküldött a terembe,
hogy Ámor táncait ellejtsd bájosan ott,
szemed nappalt hozott, noha éjszaka volt,
tüzes villámait oly sűrűn szórta szerte.
Isteni volt a tánc, részegen újrakezdve,
kört írt le, vissza-kört, megállt s belefogott
megint, vegyült s kitért, a Meander folyót
idézve, mialatt kanyargott körbe egyre.
Hol körív, hol vonal volt, zárt vagy elnyúló,
pont, háromszög, miként a dél fele húzó
darvak csapata száll, a fagytól menekülve.
Rosszul mondom, ahogy lábad a föld fölött
ezen az éjszakán fel-alá röpködött,
nem tánc volt már, hanem az ég isteni műve.
Hárs Ernő fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése