Az elvarázsolt pillanat, mikor
féltett titkokat olvas ki a szem
egy idegen szemből, mikor
a statikus elektromosság
szikráitól sercegő hosszú haj
vízesésében megmártózik arcunk,
mikor egy alig észrevehető,
apró szőrszálra bukkanunk
egy mellbimbó holdudvarában,
mikor belátjuk, hogy nem vezet út
a legszebb testen át sem az örökké
szomjazott lényegig, mikor az utcák
elnyelik távozó lépéseinket,
mikor a megsejtett vetélytárs
letéphetetlen álarcot visel,
mikor téveszmék fojtogatnak,
mikor az aljasságot is
megengedhető eszköznek tekintjük,
mikor végül beáll a zsibbadás
órája, s reszketve kinyújtjuk
kezünket az önismeret
méregkeserű poharáért…
2
A várakozások előszelében
hajladozik a nádkönnyű gyanakvás,
a cseppfolyós szavak patakja
igazat és hazugságot felváltva görget,
két, egymás számára érinthetetlen
szellem áthatol a falakon,
a szobák érett, felhasadt gyümölcse
sötétséget s pondrókat rejteget,
a tudás magva föl nem törhető;
mikroszkópon át látható
véglények úszkálnak az önimádat
tócsájában, de az elégedett arc
csupán önmagában gyönyörködik,
nem szűri tisztává májfoltjait,
szemölcseit és ráncait, a vaksi látás
elmosódott világában lubickol
legszívesebben, már csak ott tud
hibátlanul ragyogni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése