Te vagy most az egyetlen élő,
aki a hangtalan éjszakák és a
komor fasorok helyett hozzám beszélsz.
A favágók már rég otthagyták
az erdőt,
a vadak nyomát,
s egyedül csak te susorogsz nekem
az irgalom völgyeiből,
hogy taszítsam el közelemből
a halált, pofozzam föl,
mint egy arcátlan utcagyereket
és csakis a te kezed árnyékát figyeljem,
amelyben ott van az örök kosár
tele almával és alkonyati fénnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése