Furulyáz a szél s a rügyek kibontják szirmaikat.
Május, ahogyan a kedves, fiatal nő
kilép a reggeli fürdőjéből, ó május
úgy lépsz ki te is a harmatos mezőkből,
tisztaságban csillogón magad is, mint a harmat
és illatosan a nap sugaraitól, magad is
végtelen életsugárzás, a föld termékenységével
s a tengerek nyugtalanságával öledben.
Köszöntöm zöldelő erdőidet
enyhe lankáidat és virággal koszorúzott dombjaidat,
érzem, ahogyan óriási tenyereden kiemeled
a világot sötét iszapos napjaink közül
és felmutatod előttünk tavaszi bájaidat,
melyekért élni és halni is érdemes.
Ó május, a reménységnek és a szabadságnak hónapja.
Vannak helyek, ahol most fakadnak a bimbók,
megduzzadnak a folyók s a madarak most ülnek tojásaikon
az ég most öltözik aranyba, a lányok szerelemről álmodnak
s a legények már felgyűrik ingük ujját a játékhoz.
Üdvözlégy ifjúság, kiáltják s a fiatalságuk boldogítja őket.
De hiába is hunynátok be szemeiteket, jó barátaim,
vannak helyek, ahová gyászruhában érkezik a május
lábhegyen és zokogva, miként az özvegy
a tört szívű anya és a megcsalt szerető.
Senki sem hint virágot a léptei elé és senki
nem ismeri fel benne a testvért, vagy a barátot.
Ó, jövevény, szolgák és szolgálók májusa
én téged is köszöntelek, hogy ide tévedtél közénk
gyászszalaggal a hajadban és vérfoltokkal a ruhádon
emlékszem rá, hogy mikor és kik sebeztek meg téged
nagyonis jól emlékszem rá, mikor sírba fektettek előlünk
de harmadnapra feltámadtál s most megint itt állsz
házunk küszöbén, friss olajat öntesz mécseinkbe
s a világosságban felmutatod tavaszi bájaidat
melyekért élni és halni érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése