Mt 3)
Csak szél tépte ruhádat láttuk
távolról, mint vándormadarak,
csak lábadon a foszlott sarut,
és borzas füst-szakálladat.
Mert ott voltunk, körbevettünk
hunyorgón nézve pásztor fényeket,
és átsütött rajtad az Ország,
mely mezítláb közénk érkezett.
A folyó medrében felizzott az idő,
könnyünk a Jordán vízébe hullt,
a túlparton várt már reánk a Bárány,
kit magához vont - az mind megigazult.
Csak szél tépte ruhádat láttuk
távolról, mint vándormadarak,
csak lábadon a foszlott sarut,
és borzas füst-szakálladat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése