csodálkozás riasztott engem
Megyek zuhogó szédületben
Megyek és nem tudom hova
virága kong mégis időtlen
a decemberi levegőben
a tél a tél káprázata
A zsuppos házacskák sora
a tündökléstől sorra kigyullad
Zúg az éj Bordái sípolnak
mint egy hatalmas orgona
A tél s a téli nyár hada
maga dalol zuzzos füveknek
Azt kéne mondanom szeretlek
és tudom – nem mondom soha
Hát hagyj el Ócska mágia
ez az egész télről tűzvészről
Annyi az igaz az egészből
magam vagyok mint még soha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése