Néha már megengedem
magamnak a csendet.
Üvöltött annyit rádió, sziréna,
nem leltem magamban rendet.
Néha már megengedem
magamnak a csendet.
Nem fohászok ideje ez még,
de jólesik mit sem hallani.
Kijutott nekem annyi ricsajgás,
kijutott kürtszó, hallali.
Nem a fohászok ideje ez még,
de jólesik mit sem hallani.
Sivítsatok csak, égitestek,
autók, repülők – ordítsatok!
Nagy zúgás volt bennem is egykor,
most jólesik, ha semmit hallgatok.
Sivítsatok csak, égitestek,
autók, repülők –
Most jólesik lelkembe néznem,
vagy oda se, csak magam elé.
Mert Istenben van, érzem, részem,
most bársony nyugalmam az övé.
Most jólesik lelkembe néznem,
s zúdulnom a nemlét felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése