" Amikor Magyarországon leírtam a szót:
haza - íróbarátaim kinevettek."
(Csiki László áttelepült költő szavai)
Marad-e majd lábam alatt e föld,
Melyet átkereszteltek a századok,
A nevenincsföld, a Duna, a Tisza, zöld
Kertek, rétek tájéka, meg a konok
Parasztoké; a maradó eszelős kóborok
Hazája, mely mára elfutott a ködben,
Őrült eperfák őrt állnak fölöttem,
Elfolytak Erdődön a borok, s óborok.
Állampolgár voltam, álompolgár lettem,
Piszokszürke égbolt szétfolyik fölöttem,
Sorra magadra hagynak szökő híveid -
Haza. Én azért jöttem haza, mert nem
Bírtam ki tovább. Már nem véthettem
Többet. Ki érti a hontalan keserveit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése