Fönt a kobaltkék firmamentumon
hidegen izzó csillagok.
Fényük alácsorog a tájra.
Villogó, remekbeszabott
avarkori lelet a patanyom,
jéglemezből kikalapálva.
Erdei úton át róka oson,
borzas, ágrólszakadt-sovány,
zöld szikrákat csihol az éhség
lázban forgó szembogarán.
Szél motoz felnyúló facsúcsokon.
Sziklakövön fagy feni kését.
Az ezüstfehér téli díszletek
fölött riasztó távlatok
nyílnak a végtelen térben.
A vörösmárvány holdkorong
sugara fájón sajdítja szemed,
de hajnalig virrasztasz ébren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése