A költő szenved. Mondják, hogy
a költőnek ez a dolga.
Szenvedésének oka természetesen a macska.
A macska ugyanis rendkívül elutasító a költővel.
Elutasító és rideg.
A macska éppen egy pamlagon hever,
pontosan a költővel szemben,
és kéjesen a bundáját nyalogatja.
A költő szenved. Szeretné megérinteni
a macska fényes, puha és hívogató bundáját.
A bundanyalogatás szemérmetlenül folytatódik.
A macska kihívón mutogatja önmagát, majd
váratlanul a költő combjára ugrik.
A költő nem tudja mire vélni a dolgot.
Nem mer hozzáérni a macska hívogató
bundájához, retteg a visszautasítástól.
A költő tehát csak szenved. Mondják,
hogy a költőknek ez a dolguk.
A macska gúnyosan néz a költőre, majd
leugrik a költő combjáról, és messzire
szalad: egészen a szoba sarkába.
Így élnek ők, barátaink, a költő és a macska,
valami távoli földrészen, valami távoli bolygón,
örök bánatban, örök szomorúságban.
Mert a költő szenved. Mondják,
hogy a költőknek ez a dolguk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése