2024. február 8., csütörtök

Fenyvesi Félix Lajos: Táj az idő tenyerében












Anyjától tanult dalból két sort még 
elénekel egy didergő madár, 
azután csendes lesz erdő, határ. 
Száll a völgyön át avar vad illata. 

Lehull az utolsó gesztenye. Gyémánt 
fényben arany levéleső pereg. 
Hangya, csiga, gyíkocska kesereg. 
Tücsök hegedűvonója csupa dér. 

Ősz van. Hajam hűvös szél cibálja. 
Hegyoldal hűlő alkonyi bíborban; 
Virágok pompája végsőt lobban. 

Illan a pára. Köd gomolyog a 
sárkány lábnyomában alvó tó fölé. 
És csak a fű suhog az éj ölén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése