Arcunkat maszk fedi.
Járásunk lassú, mint,
aki visszafelé tekint,
előre menni nem
perspektíva.
A teleobjektív delet mutat,
noha sötét van.
Nem ismerjük az örömöt,
éveink száma determinált.
Alkonytalanul élünk
olyanokká lettünk,
akár a kijárási tilalom.
Mind némán tekintünk a jövőbe.
Tervezni elfogyott az erőnk,
az Ígéret Földje múltunk volt,
eszmélni erre most lett időnk.
És elveszett a Kánaán,
hiába minden: az utcán,
a boltokban ránk feni fogát a Kaszás.
Alkonytalanul élünk,
éveink száma determinált,
nem ismerjük az örömöt,
mind megöregedtünk,
arcunkat maszk fedi,
jövőnk is bakacsin fátyol,
nevetni elfogyott erőnk,
már híreket sem nézünk,
mímeljük, hogy ízlik az étel,
reggelünk koromsötét,
s így borul ránk az éj is,
a kinti széllel versenyt fut
a járvány, le is tud teperni,
ezért vakcinád legyen a hited,
ami zsolozsmázva zengjen mégis:
„ Ne félj!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése