Móricz Eszter: Vihar

Állok az ablak mellett, 

és nézem ahogy dühöng, 

dübörög a szél. 

ostorával csapkodja, 

üti az elárvult fákat. 

Szomorú-fekete a világ, 

gyász-zenét húz hegedűje, 

esőkönnyek öntözik. 

Sötét, haragos fellegek 

csak úgy futnak, futnak... 

versenyt idővel, térrel.