repül a szánkó, mint a szél!
Lehet-e ünnepelni szebben,
ha hull a hó, ha itt a tél?
Csilingelő vidám kacajjal
a szívem is úgy megtelik,
jó volna a gyermek-zsivajban
szánkózni késő estelig.
De csak szemlélem, hogy pirulva
húzzák a dombra szánjukat.
Lesiklanak fel-felborulva,
s megint a dombra tartanak.
Így kellene… és mindig úgy kell:
küszködni folyton fölfelé!
Így: szembe a dombbal, a széllel,
sietni újabb cél felé!
Sodor a gondtalan, vidám had,
az életkedvet hirdeti,
s szívembe lop egy tiszta vágyat:
dolgozni, újra kezdeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése