Aki mer újra gyermek lenni,
akit nem káprázat el , hogy adhat
de örül, hogy elfogadhat.
Aki nem vár semmit a holnaptól,
de minden ajándék, ami meleg,
ami lágy, ami kedves.
Tud örülni a napnak, a hónak,
a szépnek, a jónak, akár egy jó szónak,
akinek a múlt, szép emlék.
Aki nem akar építeni, aki nem tud rombolni,
aki csak azért él,
hogy kihűlt csontjait átmelegítse a napsugár.
Hogy fáradt tüdejét friss levegő járja át.
Aki nem fél a holnaptól,
mert a holnap számára már semmit nem tartogat.
De, ha ajkára csöppen egy csepp méz,
édes csókok emléke ébred szívében.
Egy érintés meleg kézfogások emlékeit idézi,
ha madár dalol, régi hajnalok frissességét érzi.
És az el nem csókolt csókok is megszépülnek.
Mikor el kell menni,
nem kapaszkodik, mert tudja,
itt már nem vár rá semmi.
Békésen fogja lelkének batyuját,
és várja, hogy jöjjenek érte,
nem fél, mert lelkében él a béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése