Gyurkovics Tibor: Fönn

Nincs más alattam, csak a mélység,
mely fönnmaradni kényszerít,
így találja meg s veszti el
az ember felnőtt szárnyait.

Egy pillanat csak már az ember
a helyzeté, az istené,
az kit halálos türelemmel
tart a mélység maga fölé.

Szabolcsi Erzsébet: Tavasz

Dalos ébresztő:

álmot űző hajnali

madárcsicsergés.

Derengő lélek,

ébredező virágok...

s csak esik, csak fúj...

Menekült a nap...

sötét gondjaival jött

holdtalan éjjel...

Szitáló harmat,

hűs cseppek, s az álmaim

szertelibbennek.

Kószáló álmok

tavaszi friss égbolton

felhővé válnak...

Síró barackfa

fázik, reszket a szélben,

vár szebb tavaszra...

Pillangó alszik.

Virágszirom lehullott.

Sóhajt fúj a szél...

Loholás közben

látom: krókusz mosolyog 

a szomszéd kertből...

Gyurkovics Tibor: Te-folyosó

Magányod végeérhetetlen
folyosóján csak mint a vak
madár röpülök szárnyszegetten
akárhogyan de lássalak

ezerszer is nekiütődöm
a falaidnak önmagad
leghomorúbb gyermekidőkön
fönnakadt zátonyainak

beléd ütközöm aki egyre
– szemem és szárnyam fölsebezve –
közelebb vagy és távolabb:

hogy megértsem az isteni
fényben-falakban mint a vak
hogy nem tudom megérteni.

Mai Ige: Kényelmetlen helyzetben is nyugodtan

„Megvigasztal minket minden nyomorúságunkban.” (2Korinthus 1:4)

Isten meg tud vigasztalni a legnehezebb helyzetekben is. Át tud vinni azon, amiről azt gondolod, nem éled túl, túl tud juttatni olyan helyzeten, amiről azt hitted, örökre beleragadtál. Békességet tud adni akkor is, ha nagy a nyomás rajtad. Az életben veszteségeket fogsz átélni, de bizonyos esetekben éppen a veszteség segít abban, hogy értékelni tudd mindazt, amivel rendelkezel. A kudarc keserű érzésétől lesz olyan édes a siker íze. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de tudjuk, hogy Isten már minden holnapot eltervezett. A jövőd nem a főnököd, a bankod, a házastársad vagy bárki más kezében van. Még csak nem is a te kezedben. Minden holnapod Isten kezében van. Ha nem érted az utat, melyen járnod kell, az még nem jelenti azt, hogy ő nem vezet. Isten azt ígérte: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat  véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16). Igyekezz hát megismerni Istent, mert szükséged lesz rá. Ő pedig ott lesz számodra, amikor mindenki más cserben hagy. Ott lesz számodra a sötét időkben. A zsoltáros azt írta: „este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Bármilyen hosszú is az éjszaka, a reggel el fog jönni – és vele az öröm is. Visszatekintve majd felismered, hogy Isten kegyelme védett, gondoskodott rólad, megnyugtatott, megvigasztalt és átsegített mindezen. Az idők és az életszakaszok változnak – de az Úr nem változik. Ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8).

Forrás: Mai Ige 

Gyurkovics Tibor: Szilvafa

Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák árnyékában,
sokáig éltem, sokáig éltem
tested takaró melegében.

Azt akarod most, hogy elégjen
testem a tested bőr-melegében?
Azt akarod, hogy megfagyjak
óriás árnyékában a napnak?

Aztán azt akarod, hogy elégjen
testem a napon, a meztelen réten?
Aztán azt akarod, hogy egy este
testem a testedet levesse?

Kertedben állok, hullik a szilva,
meg vagyok én már nagyon szorítva,
ha a melegben, ha a hidegben,
de az veszít el, akit szerettem.

Gyurkovics Tibor: Sors

Minden igaz egy darabig,

a sütemény, a tál, a körte,

aztán előjön valaki,

hogy dolgainkat összetörje,

előjön valaki a múlt

mögül a tétova jövőbe

a vizesarcú utakon,

hogy dolgainkat összetörje.

Gergely Ágnes: Ábel üvölt

                      …zuhatagban a gyom vagy a nád: a lélek sorsa se jobb.
                                Swinburne

Amikor útnak indult az idő
a szellem s az élet előtt,
még nem hallhatta a világ,
hogy Ábel a kertben üvölt.

Mi volt ez a hang? csak félelem?
vagy kénytelen felismerés,
hogy egyszerre minden abbamarad,
s ki melléd szegődik, a mélybe néz?

Félholttá tesz majd a zuhanás,
s benned a csillagtalan ég
úgy marad fenn, hogy érzékeled,
van erőd a halálra még.

Van erőd az életre még,
a hold alatt a táj inog.
Szemed az éj nem oltja ki,
nem oltják ki a Káinok.

Rákos Sándor: Éjfél, egy öreg férfi vetkezik

Földszinti ablak
Szemérmetlen vászonfüggönye
félig fönnakadt
Éles fény vág ki az útra
(Benéz a szobába
Kemény közelkép ugrik elé)
Ágy szélén öreg férfi ül
Félmeztelen felsõ ruháit
már elhullatta
Alsóneműin a sor
Az ingét hántja le
Rövid gatyában pipaszárlába
szinte elvész
Pántos zoknitartó
fél párja egyik térde alatt
Másik lába-lábszára is csupasz
Cipői kissé távolabb ledobva
Két zokni
két döglött kis állat
fölpuffadtan hever a padlón
Kabátját még volt ereje a széktámlára
teríteni
De a nadrágra nem futotta
Dobta csak a székre
Hosszan kilóg
meghurkolt kötélként a nadrágtartó
(Ez kényszeríti
hogy a vetkezõnek
arcába nézzen
Soha még
sem azelõtt sem azóta
ilyen kietlenül
elárvult arcot)
Egy légy szálldosott az orra körül
ez enyhített valamicskét
rozsdásan csikorgó magányán

Wislawa Szymborska: Monológ Kasszandrának

Én Kasszandra vagyok.
Ez meg itt a városom hamu alatt.
Ez meg itt próféta-botom és -pántlikám.
Ez meg itt kételkedő fejem.

Győztem, az igaz.
Igazam tűzfényként csapott az égre.
Csak a meg nem hallgatott próféták
láthatnak ilyet.
Csak azok, akik rosszul fogtak hozzá,
és minden oly hamar beteljesülhetett,
mintha nem lettek volna.

Most tisztán látom magam előtt,
láttomra hogy akadt torkukon a szó.
Elhalt a nevetés.
Szétváltak a kezek.
A gyerekek anyjukhoz szaladtak.
Nem is ismertem múlandó nevüket.
Az a dal a zöld levelekről –
senki sem fejezte be előttem.

Szerettem őket.
De a magasból.
Az élet fölött.
A jövőből. Mely mindig üres,
és honnan mi sem könnyebb, mint meglátni a halált.
Sajnálom, hogy kemény volt a hangom.
A csillagokból nézzetek magatokra – kiabáltam –
a csillagokból nézzetek magatokra.
Meghallották, és lesütötték a szemüket.

Az életben éltek.
Széllelbélelten.
Eleve elítélve.
Születésüktől a temetési testben.
De volt bennük valami nyirkos remény,
saját hunyorgásával jóllakó láng.
Tudták, mi az, hogy pillanat,
legalább egy, akármilyen
mielőtt –
Igazam lett.
Csak éppen semmi nem következik belőle.
Ez meg itt tűztől kormos köntösöm.
Ezek meg itt próféta-vackaim.
Ez meg itt eltorzult arcom.
Mely nem tudta, hogy szép is lehetett volna.

Csordás Gábor fordítása

Húsvét 2018

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak!

Gyurkovics Tibor: Találkozás

A fenyőfák fölött a hold
földig fehéren imbolyog
s az utakon osonnak a
félig elrejtett angyalok

Melyik vagy te? Melyik lehetsz?
talán a kőben megbotolsz
s ölembe hullsz a végtelen
selyemkendőjén fölragyogsz?

S én fölfoglak mint földi lényt
ki emberi alakot ölt
mint zuhanó angyalt az ég
mint epilepsziást a föld.

Ernst Lange: Békesség néktek!

Krisztus feltámadt!
Valóban feltámadt!
– hirdetik a sírnál járt asszonyok.
De a tanítványok hitetlenül
bezárkóznak.

Zárt ajtók mögött idézgetik
emlékeiket, csalódásaikat.

Vádolják Istent,
nem csalta-e meg
saját magát és barátait?
Nem tette-e őket nevetségessé
mindenki előtt?

Vádolják a népet:
hogyan ujjongott feléje,
elfogadta segítségét,
hallgatta igéit,
aztán halálra ítélte.

Vádolják önmagukat:
Nem hagyták-e el Őt
gyáván a bajban?!

Zárt ajtók mögött
szállnak perbe Istennel, a világgal, önmagukkal.

De Jézus behatol a zárt ajtón át
bezárt szívükbe.
S ahogyan egykor a hullámoknak
csendet parancsolt,
kinyújtja kezét a panaszok és önvád
vigasztalan háborgása fölé:
Békesség néktek!

Feltámadott,
a Te békeköszöntésed
több, mint köszöntés!
Győzelmed az és aratásod!
Azért lettél testté,
hogy békét szerezz.
Azért éltél, tanítottál,
szerettél és szenvedtél.
Azért szálltál le
a Halál mélységébe.
Megszerezted a békességet.
És most hozod a békességet.
Te vagy a békesség!
Megbékéltetted az embert
Istennel és önönmagával,
hogy mint megbékélt, legyen
embertársai testvére, barátja.

Feltámadott!
Rejts el békességedbe
minket, barátainkat, ellenségeinket –
embereket és állatokat –
korokat és tereket –
most és mindörökre!

Túrmezei Erzsébet fordítása

Gyurkovics Tibor: Tékozló fiú

Ha majd a föld begyógyul,

mint régi-régi seb,

majd visszatérek hozzád,

mint engedelmesebb

mindenkinél, erősebb

leszek majd mint a szél

és halhatatlanabb

leszek mindenkinél.

Gyurkovics Tibor: Béke

Még egyszer fölrepülni
az ismeretlen égre,
s a lengő madarakkal
azt kiáltani: béke!

Hol van az a szabadság?
És hol van a mi tájunk?
Mi örökösen égünk,
mi örökösen szállunk!

Kapaszkodunk a vékony,
folyékony levegőbe,
műholdak és rakéták
között úszunk előre.

Mi folyton szeretünk csak,
szemérmes szerelemmel,
vergődünk hosszan, árván,
ahogy a másik ember.

Föllobbanni a légbe,
hol a napsugár özönnyi,
Isten kitárt világát
még egyszer megköszönni!

Gyurkovics Tibor: Jeruzsálem

Jön az Úr a körmenet élén,
kecses
kézmozdulattal fogadja
a népet, aki repes,

a díszt engedi,
a jelmezeket,
most öltözik pompájába
a szeretet,

mosolyog ennyi barátján,
készül,
hogy búcsút vegyen
az emberi néptől.

Az oltárkő előtt aztán
megáll,
ünnepel, tapsol,
lélegzetem is eláll,

milyen fenséges!
Arcában micsoda seb,
nincs nála szeretni
érdemesebb.

Maszkírozza fiatalságát,
hogy vigye
majd válla a terhet
a bánat hegyeire.

Csinálja a mozdulatot,
gyakorolja,
fejében gondolat van,
termetén micsoda pompa!

Finoman lehúnyja szemét,
hagyja,
hogy Pilátus
megkorbácsoltassa,

kitárja két kezét,
szögezzék
s evangéliumait
megszövegezzék,

lerogy háromszor az útra,
ahogy kell,
szeme fénylik,
arca okker,

kendő kerül
az arcára,
minden úgy van,
ahogy kívánja.