kecses
kézmozdulattal fogadja
a népet, aki repes,
a díszt engedi,
a jelmezeket,
most öltözik pompájába
a szeretet,
mosolyog ennyi barátján,
készül,
hogy búcsút vegyen
az emberi néptől.
Az oltárkő előtt aztán
megáll,
ünnepel, tapsol,
lélegzetem is eláll,
milyen fenséges!
Arcában micsoda seb,
nincs nála szeretni
érdemesebb.
Maszkírozza fiatalságát,
hogy vigye
majd válla a terhet
a bánat hegyeire.
Csinálja a mozdulatot,
gyakorolja,
fejében gondolat van,
termetén micsoda pompa!
Finoman lehúnyja szemét,
hagyja,
hogy Pilátus
megkorbácsoltassa,
kitárja két kezét,
szögezzék
s evangéliumait
megszövegezzék,
lerogy háromszor az útra,
ahogy kell,
szeme fénylik,
arca okker,
kendő kerül
az arcára,
minden úgy van,
ahogy kívánja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése