2023. október 17., kedd

Garai Gábor: Galamb és varjú





A templomtéren miért a galambok 
tanyáznak - s mért a Vérmezőn a varjak? 
Ki tudja? A galambot etetik tán 
a hívek, nem hívek. . . A varjú meg 
eszi, amit talál. Töppedt, fagyos hó 
alól szemelgeti - rigókkal, verebekkel 
együtt - amire lel. De mire lel 
e gyümölcstelen téli sivatagban? 
S mégis Északról, úgy november végén 
hozzánk költözik és itt kitelel 
fényes feketén, bús csőrrel, kövéren, 
s büszkén jár kutyák, gyermekek között, 
senkit se bánt, pockot se, egeret se, 
de öntudattal jár - és meg se rebben 
(mint a galamb) - ha közelébe lépek; 
csak amikor már minusz tíz alá száll, 
a hideg, akkor szól lázongva: kár, kár! 
Kár, hogy nem röpült még délebbre le? 
De itt telel — s ki törődik vele.

2023. október 16., hétfő

Túrmezei Erzsébet: Ősz




Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen,
és elémírod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dícséretet.

Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem!

2023. október 14., szombat

A nap gondolata




Mielőtt feladnád, gondold végig, miért tartottál ki eddig.

Charles Bukowski: Megszabadulni a vekkertől

(Throwing Away the Alarm Clock)  

apám mindig azt mondta: „ki korán kel, 
s korán is lefekszik, aranyat lel, bölcs lesz,  
nem betegszik.”  

lámpaoltás volt este nyolckor nálunk 
és már hajnalban felébredtünk a 
kávé, a frissen sült szalonna és a rántotta  
illatára.  

apámnak ez volt a rutinja 
egész életében, mégis fiatalon halt meg, csórón, 
és szerintem nem is valami  
bölcsen.  

épp ezért a tanácsát se fogadtam meg, ezért 
lett az én utam a későn fekvés és a későn  
kelés.  

nos, nem állítom, hogy meghódítottam 
a világot, de megúsztam 
számtalan reggeli dugót, elkerültem néhány 
átlagos hibát, 
és találkoztam néhány különös, varázslatos 
emberrel,  

egyikük 
én magam 
voltam – akit az apám 
soha 
nem ismert.   

Csősz Gergő fordítása

2023. október 13., péntek

Dsida Jenő: Csend van




Egy dal ma újra elszökött. 
Lábainál ültem valakinek 
gitárral a kezemben 
s szívemben ezeregy éjszakával.     

Egy dal ma újra elszökött. 
A gitár panaszosan bongott, 
a tölgyfák suhogtak a szélben 
s én néma maradtam.     

Most csönd van. mérhetetlen éj, 
a királynő pihegve alszik. 
És úgy félek, hogy visszatér a dal 
és fölriasztja őt.

*

Petőcz András: Valahogy minden

Valahogy minden annyira, 
amennyire, 
és nem tudom megmondani, 
miért.  

Másképpen vannak a dolgok, 
másképpen, 
nincsenek úgy, ahogyan régen, 
nincsenek.  

A deszkaföld felül van, ma már 
tudom, 
itt, a magasban, felül, ahol nincs 
levegő.  

Valahogy annyira minden!, 
végérvényesen, 
és nem lehet megmondani, 
miért is így.

Jatzkó Béla: Újjászületés



Csak te tudod, milyen vagyok, 
csak én tudom, milyen vagy, 
mikor a lázunk fellobog 
s a józanságunk elhagy;     

engem nem látott senkisem 
s téged sem láthatott még 
olyannak, mint mikor kiver 
a kéjtől a verejték;     

ki is sejthetné azt, amit 
eddig magunk se tudtunk, 
vágyunk új vallomásait, 
sok gyönyörűszép titkunk? 
Újjászületünk, éjre nap: 
te általam, én általad. 

Kun Erzsébet

 


 " Akit igazán és mélyen szeretünk, azt rongyos papucsban is szeretjük, meg elrongyolódott lélekkel, azaz betegen. Sőt, ha szakadozik a lelke, épp mi foltozzuk be, s ha a betegsége eltorzítja a külsejét, nekünk akkor is gyönyörű, mert szeretjük."  


2023. október 11., szerda

Dr. Kereskényi Sándor: Erős vagyok, vagy erőtlen?




" Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." 
(2Kor 12,10)     

     Pál apostol, meghökkentő kijelentésével - „ amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” - azt állítja, hogy: amikor azt hiszem, mindenre képtelen vagyok, akkor válok hitelessé. Akkor működik rajtam, bennem, általam az Isten! Akkor, amikor én azt hinném, hogy: „ Így nem tud használni!”  

     Mit NEM mondott Pál? NEM kérte számon Istent: De, hát tudod, hogy hiszek benned; tudod, mennyire szeretlek téged Jézus, miért pont’ nekem kell szenvednem ebben a betegségben? Miért pont’ engem állítasz le a fájdalommal? Háromszor imádkozott, utána meghallva Isten válaszát, belátta, hogy éppen ezzel a nyavalyájával együtt válik alkalmassá arra, és annyira, amit és amennyit vele akar elvégeztetni Krisztus. Ha nem lenne beteg, akkor önhitt, elbizakodott, beképzelt keresztyén válna belőle. Attól, azoktól pedig Isten óvja meg a világot! Többet ártott volna Jézus ügyének, mint amennyit addig használt.  

     Hogy vagy testvérem? Hogy vagy így, húsz, negyven, hetven, nyolcvan évesen? Minden rendben? Vagy fáj: valami?  

     Az Igét hallgatva, a Szentlélek téged átölelő, igeolvasó hangulatában újra gondolod, elfogadod azt a kellemetlen bajt, amitől nem tudsz szabadulni, együtt kell élned vele? Gondolkozol azon, hogy isteni oka van annak, amit próbálsz gyógyszerekkel, életstílus váltással, étkezési szokások bevezetésével gyógyítani? Megengeded, hogy Isten, ma hallott Igéje új irányba terelje a gondolataidat?  

     Nem azért van-e rajtad, benned az, amitől annyira szeretnél megszabadulni, mert Isten akar megóvni valamitől? Attól, hogy nevetségessé tedd saját hitvallásodat; attól, hogy lerombold az ő gyermekeire jellemző képet; attól, hogy ne a saját dicsőséged miatt valld magad keresztyénnek, hanem azért, mert tényleg Krisztus, igaz követője vagy! 

Forrás: Napi Ige és gondolat

Szécsi Margit: Körülötted bolyongok




Belső zsebedbe bújva  
lehetne élni szépen 
dobogós boldogságban 
halálig szívverésben.

Kiss Ottó: Kedvenc évszakom




Kedvenc évszakom 
a tavasz, a nyár, az ősz és a tél.

Farkas István: Alkony




A lenyugvó nap  
fényét vérbíbor színű  
víz hozza felém.

Farkas István: Utak




Hosszú, poros út  
fekszik előttem. Az én  
utam bennem van.

2023. október 10., kedd

Radnóti Miklós: " És szólt és beszélt vala Káin Ábellel" - Mózes I. 4:8.

G. D.-nek, bátyámnak.  

Ábel, testvérem, tegnap fölkeltett az ősi bűn, 
megöltem hófehér álmaidat és hajszoltam magam 
kárhozottan a hiábavalóság éjjeli útján, fagyott 
szomorú fáknak glédája között a reggel elébe.  

Napszagú földjeim párázva sirtak utánam, 
kiűzött testem lihegő éji sebekkel világitotta 
arcomra a megbánás piros rózsáit és koldulón 
hívtalak átokbontó, nagy találkozásra.  

Te szent voltál és a fölajánlás áhitata lengett 
amikor megszülettél; az én régi napomon terhesen 
zengett az ég, gyilkos nehezen szakadtam le 
mint első levél az átkotnyögő keserű fáról.  

És lettem Káin, domború mellemen kelt fel a nap 
és térdeim fáradtsága hozta az alkonyt amikor 
öltem s amikor szórtad utánam kergetőszavú 
fájdalmaid és elémdöntötted éji futásom őreit 
a fagyott, szomorú fákat.  

Megbotoltam, felhasadt a húsom a gáton és 
elestem s ujra futottam feketén, bibliáson: 
Káin vagyok és tegnap fölkeltett az ősi bűn, 
Káin vagyok és te vagy az Ábel!

Ijjas Tamás: A világ legjobb bátyója












Nekem van a világon a legjobb bátyóm, mert amikor 
azt mondja, hogy megesz, és sikítozva elfutok előle, 
akkor amikor elkap, nem harap belém, csak csattogtatja 
a fogát, és hozzászorítja a száját a kezemhez, és azt 
mondja, hogy hami-nyami, meg azt, hogy finom étel 
vagyok. Meg azért is ő a legjobb, mert megengedi, 
hogy szombaton meg vasárnap csak az enyém lehessen 
Titok, az új kutyusunk, mert akkor nem kell oviba 
menni, és egész nap szaladgálhatok Titokkal a kertben, 
dobálhatok neki faágakat, és megijeszthetem, hogy 
most megzabálom, mire úgy fut, hogy lobog a bundája, 
persze hogy nem eszem meg, csak szeretgetem, 
mert Titok az nekem, ami bátyómnak én vagyok.