Magányos vagyok, meg nem értett,
otthontalan is az emberek között,
de erdők mélyén, hol fölébük hajoltam,
zordon lelkem aranyba öltözött.
2025. július 10., csütörtök
2025. július 9., szerda
Szabolcsi Erzsébet: ...csak percek
ránkszakadt az este
súlytalan teste.
Fátyolos szárnyon
táncot jár az álom
fáradt pillámon.
Tegnapok mennek,
holnapokat szülnek
vajúdó percek
Aranyosi Ervin: Add tovább!
nem tarthatod meg, add tovább!
Tegyél egy apró, kedves gesztust,
amitől szépül a világ.
Álmodj csodáról, szebb jövőről!
Ne tartsd magadban, add tovább!
Segítsd a ma még csüggedőket,
teremts holnapot, szebb hazát!
Szívedből más szívekre szálljon,
dobbanjon együtt, add tovább!
Gyertyád gyújtson meg ezer gyertyát,
boruljon fénybe a világ!
Legyen vége a háborúknak,
az ember másért született!
Emeljük fel a nyomorgókat,
ebben segít a szeretet!
Ne gazdagságra fájjon lelked,
mert élvezni azt nem fogod,
de akik szeretetben élnek,
azok igazán boldogok.
Adj hát az adás öröméért,
szívedből, szívnek, adj tovább!
Ha képes vagy taníts meg mást is!
Indíts „szeretet iskolát”!
Tudod, ha mind, mind megbocsátunk,
s elengedünk sérelmeket,
s egymásra tudunk jól figyelni
felszabadul a képzelet.
A szeretet, az lelkeket gyógyít,
gyógyíts te is, hát add tovább!
Ép lélektől a test is gyógyul,
Minden gondunk megoldanánk…
A szeretet az élet csodája,
nem tarthatod meg, add tovább!
Tegyél egy apró, kedves gesztust,
amitől szépül a világ…
2025. július 8., kedd
Elbert Hubbard
„ Az a barátod, aki mindent tud rólad, és mégis szeret téged.”
Ha ilyen barátod van, becsüld meg, és mondd el neki, mennyit jelent számodra!
Mészáros Ferenc: Sólyomhimnusz
Szárnyak nélkül béna a szeretet,
csillagfénytelenül börtön a remény,
szikkadnak gallyai Égigérő fának,
üresek a fészkek lombja rejtekén.
Szarvas csapásait ne a földön keresd!
Csillagok ösvényén vezet a nyoma.
Ha kitárulsz felé szíved ablakával
fény hátán ömlik beléd a Haza.
Sólyom röptét ne az égen fürkészd!
Lelkedben fészkel a büszke madár.
Ha fényektől dúsul fel a véred
Hazád egére újra visszaszáll.
Haza kell találnod bolyongásaidból!
Fészekben költeni a jövő álmait.
Segítenek majd csillagközi fények
Hazádra tárni remény szárnyait.
2025. július 6., vasárnap
Vitéz Ferenc: Kegyelem
A Kegyelemben az a legszebb,
az a legjobb, hogy nem kell és
nem lehet kiérdemelni. Hiába
így az érdem és futás, az „üst-
foldozás”, merész önfeláldozás;
és hiába edzette az izmaid vagy
ette véred annyi árulás, a tiszta
homlokod ráncolta sopánkodás,
hiába mondták számtalan neked,
hogy „mindig csak Én, és senki
más” – ilyenkor fejed föl kellett
emelni, mint most is. Az imád-
kozás lehajtott főt kíván bár, a
magadba-fordulást, a csöndet,
ám erőt ad valami titkos „őselem”,
hogy van még a rendeken foldozni-
való, s hogy a kiérdemelhetetlen
kegyelem még föltárja néhány
szép oldalát is a világnak, s hogy
megmutatja még, benne mi a Jó.
Trausch Liza: Elfordultál
" Így szól az Úr: Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-é vissza?"
Jeremiás 8,4b
Úgy érzem, hogy az elfordulás a gondolatban történik meg. Az elesés már a gyakorlatban, cselekedetben történt. Amikor jön egy szeretetlen gondolat, elfordít Isten útjától, a szeretet útjától. A törvény betöltése a szeretet. Nem tudsz úgy vétkezni, hogy ne vétkeznél a szeretet törvénye ellen. Még nem estél el, de az elfordulásnak már a következménye szokott lenni az elesés. Annyi ember gondolja, hogy megengedhet magának egy kritikus, ítélkező, kemény gondolatot. Se neki, se nekem nem árt. Dehogynem árt! A gondolatban kezdődik a gyűlölet, aztán jön a második, a harmadik. Amikor az Ördög el akar fordítani Isten útjától, mondd ki határozottan, hogy nem akarok elfordulni. Állj meg a gondolatnál mert út lesz belőle rövidesen! Ha megállsz a gondolatnál, nem fogsz elesni. Olyan kérlelőn mondja az Úr: " Térjetek meg gonosz utaitokról! Hiszen miért halnátok meg, óh Izráel háza!?" (Ez 33,11b). Az Istentől elvezető útról nem egyszerre fordul el az ember 180°-ban, csak szép lassan. " Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út " (Péld 14,12). Fordulj vissza, amíg lehet. Lásd meg, mennyire jutottál attól a boldog, szabad élettől, amiben talán elindultál már egyszer. Isten elküldte erre a világra az Ő Egyszülött Fiát. Ha most úgy érzed, hogy elestél, és nem tudsz fölkelni, mondd ki ezt az egyszerű nevet: Jézus! Ő azért járt itt a földön, hogy az elesetteket felemelje, és az elfordultakat visszafordítsa. Ne álltasd magad, hogy egyedül is föl tudsz kelni, hogy újra az Úr útján járj.
2025. július 3., csütörtök
Sebestény-Jáger Orsolya: A jó Pásztor
(Jn.10)
Távolba néző szemekkel, látja a nyájat.
Vélnéd: soha nem fárad. Övé a táj,
mikor fűszálak élén nyújtózik a reggel.
Botja erő. A mindegyre táguló végtelenbe ér.
Magához húzza vele a törékeny, kicsi lábat,
és csöndben csitítja: no ne félj.
Utána indul, távlatot szel át lépte határtalan hossza.
S bárány ha sír, a sziklák rejtett, zord zugában,
még aligha érti: Ő már hazahozta.
Cseh Katalin: Vágy
Szeretném látni
– esőcsatornáját –
a szobákban a
nyári délután
árnysuhanását
az asztalon a
galléros vázát
szeretnék ülni
a konyhaszéken
s hallgatni hosszan
mit mesél az a valaki
akinek már a nevére
sem emlékszem
az arcára sem
csak az anyajegyére
szeretnék a kamrába
is benézni
a befőttesüvegek
gyülekezetére
a minden ajtónyitásra
lebbenő papírcsipkékre
szeretnék sokáig
elidőzni az udvaron
a diófa árnyékában
a testet öltött
benyomások árnyékában
csak azt a házat
szeretném látni
nem tulajdonom
nem is örökségem
benne álmod(oz)ik
kvázi öröklétem
Komjáthy Aladár: Majd megtudod te is...
hallgatni, hogyan zúg a szél
az őszi fák között s álmatlanul figyelni,
amint elhal és visszatér.
Majd megtudod te is, mi az, csak a halálra
gondolni egész hajnalig,
amikor nincs egy hang, nincs egy vidáman égő
színfolt, amely elandalít.
Majd megtudod te is, mi az, agg uzsorásként
számolni tűnő perceket,
mik fogyva fogynak és a multban égő lángon
melengetni emlékeket.
Majd megtudod te is, mi az, ifjú királyból
öreg koldússá zülleni,
akit még vágya űz s bolyong a zord világban,
mert helyét többé nem leli.
Majd megtudod te is, mi az, a szerelemből
kihullva sírni tűnt tavasz
szép lányai után, akiknek mosolyát és
sírját benőtte már a gaz.
Majd megtudod te is, mi az, a durva földben
porladni örökléten át
és rothadó szived vágyával egyre lesni
a nemszólaló harsonát.
Oláh András: feleződve
kifogytunk a megtartó érvekből
fuldoklunk a mulasztás okozta légüres
térben ahol már nem a kétely fáj
hanem a bizonyosság: feleződve élünk
s mérgezett szavakkal takarózunk
már nincs hozzád közöm már nem
kérdezlek és nem felelsz pedig mennyi
minden rekedt belénk zárva… maradunk
törött ablak mögötti csönd: törmelékkupac
– emlék ami végleg fényt kapott –
mert nem éltünk vele csak kihasználtuk
amire a test olykor alkalmat adott
2025. július 1., kedd
Ágai Ágnes: Más-ság
Mihez képest vagy más?
Milyen arányban vagy más?
Milyen értelemben vagy más?
Te őr vagy, én rab.
Te uralkodó vagy, én alattvaló.
Te jólétben élsz, én rosszlétben.
Te tehetséges vagy, én tehetségtelen.
Te a tulipánt szereted, én a margarétát.
Te magas vagy, én alacsony.
Te lágyan eszed a tojást, én keményen.
Te a mennyországban hiszel, én a reinkarnációban.
Te a gépekhez értesz, én a zenéhez.
Te fehérbőrű vagy, én barna.
Te Északon laksz, én Délen.
Te más vagy, mint én.
Én megöllek téged.
Te megölsz engem.
A te anyád sírni fog.
Az én anyám is sírni fog.
A te fiad bosszút áll.
Az én fiam is bosszút áll.
A te néped fegyvert fog.
Az én népem is fegyvert fog.
A te sírod domború.
Az én sírom is domború.
Az én könnyem is sós volt.
A te könnyed is sós volt.
Az én csókom édes volt.
A te csókod is édes volt.
Az én vérem piros volt.
A te véred is piros volt.
Az én éltem rövid volt.
A te élted is rövid volt.
Az én holtam is bűn volt.
A te holtad is bűn volt.
Anga Mária: Tükörképemet nézem
tükörképemet nézem,
hallom felharsogni
gyermeki nevetésemet,
itt szüremkedik a ház falán keresztül
az egykori nyár forrósága,
a kitépett hajú fák is
beköltöznek lassan a szobámba,
elengedik ágaik közül
a repülni vágyó madarakat,
nyitott egekkel lesz tele ablakom.
2025. június 29., vasárnap
Sebestény-Jáger Orsolya: Napkelte
Új nap. Ámulva nézem, ahogyan reggelig
körülöttünk cseppenként a világ,
miként egy szent serleg,
fényeddel megtelik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)