Szeretném látni
– esőcsatornáját –
a szobákban a
nyári délután
árnysuhanását
az asztalon a
galléros vázát
szeretnék ülni
a konyhaszéken
s hallgatni hosszan
mit mesél az a valaki
akinek már a nevére
sem emlékszem
az arcára sem
csak az anyajegyére
szeretnék a kamrába
is benézni
a befőttesüvegek
gyülekezetére
a minden ajtónyitásra
lebbenő papírcsipkékre
szeretnék sokáig
elidőzni az udvaron
a diófa árnyékában
a testet öltött
benyomások árnyékában
csak azt a házat
szeretném látni
nem tulajdonom
nem is örökségem
benne álmod(oz)ik
kvázi öröklétem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése