Ágai Ágnes: Kamaszságok

 

Nagymama mindenre fokhagymát 

és kamillateát javasol, 

nagyapa szerint legegészségesebb a kisüsti, 

apa és anya tablettákat szednek, 

én rágózok és szotyolázok.

Csoóri Sándor: Akkora Nap süt

Akkora Nap süt, nem tudok verset írni. 

Árnyékba fut a gyík, árnyékba surran kezem. 

Te tudtál ilyen júliusi lánggal sétálni fejem fölött.

Erdők árnyéka kellett magamat elrejtenem.

Halotti beszéd és könyörgés (1192–1195 között)

Egykori feltehető olvasat:

-------------------------------  

Látjátuk feleim szümtükhel, 

mik vogymuk: isá, por ës homou 

vogymuk. Mënyi milosztben 

terömtevé elevé miü isëmüköt 

Ádámot, ës aduttå valá neki

påråadicsumot házoá. Ës mënd 

pårådicsumben valou gyimilcsëk- 

tül mondá neki élnië. Hëon 

tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. 

Gye mondoá neki, mérët nüm 

ënëik: iså, ki napon ëmdöl 

az gyimilcstűl, hålálnek 

håláláål holsz. Hådlåvá 

holtát terömtevé Istentűl, gye

feledevé. Engedé ürdüng intetüi- 

nek, ës ëvék az tilvot 

gyimilcstűl. Ës az gyi- 

milcsben hålálu evék. Ës az gyi- 

milcsnek úl keseröü valå 

vizë, hugy turkolåt migé szakasztja 

valá. Nüm hëon mogánek, gye 

mënd ű fajánek hålálut ëvék. 

Haraguvék Isten, ës vetevé űt 

ez munkás világ belé: ës lëün 

hålálnek ës pukulnek fëszë, 

ës mënd ű nemének. Kik azok? 

Miü vogymuk. Hugy ës tiü 

látjátuk szümtükhel: iså, ës 

nüm igy embër múlhatjå ez 

vermöt, iså mënd azhuz járou 

vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten 

këgyilmét ez lélekért, hugy 

jorgasson ű neki, ës kegyigy- 

gyën, ës bulcsásså mënd ű 

bűnét! Ës vimádjok szen[t] 

åhszin Máriát ë boudog Miháël 

århångyëlt ës mënd ångyëlkot, 

hugy vimádjanak érëttë! Ës 

vimádjok szent Pétër urat, 

kinek adot hatalm oudaniå ës 

këtnië, hogy oudjå mënd 

ű bűnét! Ës vimádjok mënd 

szentököt, hugy lëgyenek neki 

segéd Uromk szinë eleüt, hugy 

Isten iü vimádságok miá bul- 

csásså ű bűnét! Ës szobodohhå 

űt ürdüng ildetüitűl ës pukul 

kínzatujátúl, ë vezessë űt pá- 

rådicsum nyugalmå belí, ës adjon 

neki münyi uruszág belé utat 

ës mënd jouben részët! Ës 

kíássátuk Uromkhuz hármúl: 

kyrie eleison! 

Szerelmes brátim! vimádjomuk 

ez szëgín embër lilkíért, 

kit Úr ez napon ez hamus világ 

timnücë belől menté, kinek ez 

napon tëstét tömetjök; hogy 

Úr űt këgyilméhel Ábråám, 

Izsák, Jåkob kebelében helhezjë; 

hugy bírságnap jutván mënd ű 

szentëi ës ünüttei küzëkön 

jou felől johtatniå íleszjë 

űt! Ës tiü bennetük. 

Clamate ter: kyrie eleison!  

Értelmezés:  

---------------

Látjátok, feleim, szemetekkel, 

mik vagyunk: íme, por és hamu 

vagyunk. Mennyi malasztban 

teremté kezdetben [Úr] mi ősünket, 

Ádámot, és adta vala neki 

paradicsomot házzá. És mind[en] 

paradicsomban való gyümölcsök-

től monda neki élnie. Csupán 

tiltá őt egy fa gyümölcsétől. 

De mondá neki, mért ne 

ennék: „Bizony, [a]ki napon eendel 

az[on] gyümölcstől, halálnak 

halálával halsz”. Hallá 

holtát teremtő Istentől, de

feledé. Engede ördög inteté- 

nek, és evék az[on] tiltott 

gyümölcstől, és az[on] gyümölcs

ben halált evék. És az[on] gyümölcs-

nek oly keserű vala 

leve, hogy torkát megszakasztja 

vala. Nem csupán magának, de 

mind[en] ő fajának halált evék. 

Haraguvék Isten, és veté őt ez 

munkás világba: és lőn 

halálnak és pokolnak martaléka, 

és mind[en] ő nemének. Kik azok? 

mi vagyunk. [A]hogy is ti 

látjátok szemetekkel: Bizony, 

egy ember sem kerülheti el ez 

vermet, bizony, mind ahhoz járó 

vagyunk. Imádjuk Urunk Isten 

kegyelmét e lélekért, hogy 

irgalmazzon őneki, és kegyelmez- 

zen, és bocsássa mind[en] ő 

bűnét! É imádjuk Szent 

Asszony Máriát és Boldog Mihály 

arkangyalt és mind[en] angyalokat, 

hogy imádjanak érte! És 

imádjuk Szent Péter urat, 

akinek ad[at]ott hatalom oldania 

és kötnie, hogy oldja mind[en] 

ő bűnét. És imádjuk mind[en] 

szenteket, hogy legyenek neki 

segedelmére Urunk színe előtt, hogy 

Isten ő imádságuk miá bocsás-

sa ő bűnét! És szabadítsa 

őt ördög üldözésétől és pokol 

kínzásától, és vezesse őt pa-

radicsom nyugalmába, és adjon 

neki mennyországba utat, 

és mind[en] jóban részt! És 

kiáltsátok Urunkhoz háromszor: 

kyrie eleison! 

Szerelmes Testvéreim! imádjunk 

e szegény ember lelkéért, 

[a]kit Úr e napon e hamis világ 

tömlöcéből mente, [a]kinek e 

napon testét temtejük, hogy 

Úr őt kegyelmével Ábrahám, 

Izsák, Jákob kebelében helyezze, 

hogy bírságnap jutva mind[en] ő 

szentei és kiválasztottai között 

jobb felől iktatnia élessze 

fel őt! És tibennetek. Clamate 

ter: kyrie eleison!  

Forrás: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez.

Áprily Lajos: Hóhullásban

Porka havak hulladoznak – ó zengésű ének, 

verse régi regölőknek, muzsikája télnek.   

Porka havak… Hatvan éve, vagy hatvanöt is tán, 

a temető jeges útján hogy repült a kis szán.   

Porka havak… Kollégium kiskamasz-diákja, 

hogy rohantál sereg-élen hangos hó-csatákba…   

Porka havak… Hogy suhantál ifjú, könnyű szívvel 

hó-szelekben a hegyoldalt szalagozó sível.   

Porka havak… Messze kísért hó-dala a múltnak. 

Fehéredő fejedre is porka havak hulltak?   

Lassan lép már fürge lábad, óvakodva, félve: 

egyet lépsz és bezuhansz az örök-álmu télbe…

Lukátsi Vilma: Parittyakövek

Néha olyan zűrzavaros minden:  

két lélek néz bennem farkasszemet,  

és a kettő között béke nincsen  

soha, csak győző és legyőzetett, 

két lélek néz bennem farkasszemet.  

Máskor meg homályba borul minden:  

van szemem kettő, és mégse látok;  

amelyiket én Dávidnak hittem,  

abban ismerem föl Góliátot! 

Van szemem kettő, és mégse látok!  

De bármilyen érthetetlen minden,  

életemhez tartozik a párbaj;  

hosszútűréssel tűri az Isten,  

hogy a kettő meddig küzd egymással. 

Életemhez tartozik a párbaj,  

amelynek az a külön szabálya,  

hogy vesztesen is újrakezdhetem,  

új követ ad parittyámba Isten,  

és az új kőben van a kegyelem: 

hogy vesztesen is újrakezdhetem!

Trausch Liza: Adventi ajtó

" Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek." 

Jelenések 3,20 

            Az ajtó egy különös valami. Elválaszt és összeköt. Az ember és Isten közötti ajtót azonnal a bűneset után az ember zárta be. Öltözött, bújt, magára zárta az ajtót. Milyen őszintén el lehetett volna még akkor mindent mondani az Úrnak. Hiszen Ő kérdezett: "Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak?" (1Móz 3,11). Isten még kereste a kapcsolatot az emberrel, Ő még zörgetett. Jól tudta, mi történt, mégis zörgetett. Az ember pedig hazugságaival, kifogásaival bezárta az ajtót. Azóta minden ember zárkózott, bizalmatlan, és ez teszi tönkre az életét. Vannak dolgok, amiket nem szeretnénk, hogy kiderüljenek. Ha beszélünk, sok minden világosságra jön. Inkább nem nyitom ki a számat. A bűneset után elkezdődött a képmutatás, ami azóta is tart. Aztán Isten is bezárta az ajtót. Az Éden ajtajába odaállította a Kérubokat. Megszűnt a közösség Istennel. Négyezer év zárt ajtók mögött! A négy adventi gyertya a négy évezredet jelképezi. Jönnek a próféták, hangzik az Ige, vannak kijelentések, ígéretek. De igazi mély kapcsolat nincsen. Nincs Atya! Nincs szeretet, nincs igazi öröm! Lehet így élni?! Kinyílik-e még egyszer ez az ajtó? Ki nyithatja ki? Aki vétkezett? Nem, Testvér - csak az Isten-ember, Aki Isten és ember. Az Ő áldozata az Emberfiának áldozata. Ő mondja ki a döntő szót: "Elvégeztetett!" A templom kárpitja, a csukott ajtó a tetejétől az aljáig kettérepedt. Megnyílt az ajtó! Lehet bemenni. Tudsz-e örülni annak, hogy Jézus nevében mehetsz az Atyához? Jézus a testének kárpitján át megy az Atya elé. Bemutatja az áldozatot, és Isten megbékél az emberrel.     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

Szlukovényi Katalin: Viviszekció

Nem ott ért véget, csak ott vettem észre, 

hogy vége van. Hogy a szívdobogás 

nem akkor tör rám, amikor meglátlak, 

hanem miután már perceken át 

szemléllek oldalról - ne vehess észre 

kopasz fejtetőd, göndör fürtjeid, 

őszülő szemöldöködet, az orrod 

ismerős vonalát, élettelen 

gyík-tekinteted oldalpillantását, 

az érzékeny kéz ujjait, melyek 

nem ígérnek gyönyört számomra többé, 

és nemcsak nem akarlak, de a vágy 

sem ébred már bennem láttodra, gyomrom 

nem ugrik görcsbe, nem melegszik át 

szívtájékom, nem borzong érintésed 

emléke a combom közt. Legelébb 

az érintésedet vetted el tőlem, 

aztán a közelséged, a szagod, 

a jelenléted, még később a hangod,

míg végül csak ez a látvány maradt: 

ülsz itt, mint egy sok évvel ezelőtti 

újságból kivágott portréfotó: 

kontextus nélkül értelmezhetetlen. 

Nézlek, s a megkésett szívdobogás 

nem láttodra tör rám, ahogy a padra 

mellém ült idegen látványa sem 

megrendítő, csak mikor hosszú percek 

óta figyelem, akkor markol a 

jeges rémület belém: ez az ember 

azért nem mozdul már meg, mert halott.

Szabolcsi Erzsébet: Fohász

Adj erőt, 

mert beleveszek kételyeimbe. 

Adj időt, 

mert felörlődöm a mutatók rohanásától. 

Adj színeket, 

mert rettegek a szürkeségtől. 

Adj dalokat, 

mert fellázadt bennem a csend. 

Adj csobogó forrást, 

mert hűsíteném lobogó szavaim.

Anna Czekanowicz: (a gondolataimat visszaverő...)

a gondolataimat visszaverő 

görbe tükör alakjára 

formálom az életrajzomat 

röptében csatlakozom a világhoz 

meg-megbotlom a felhőkben 

nem akarom tovább hallgatni 

a fogatlan nagyhangúak 

hazugságát a testvériségről 

azt akarom hogy kegyes 

világ vegyen körül 

szobám négy fala között

Dabi István fordítása

Fuchs Éva: Mit keresel

Mit keresel őrülten, hevesen 

hajszolva, azután depresszióba 

lassulva önmagadban? 

Vagy talán másokban?  

Zuhantál parttalan semmibe

emelkedtél már végtelenbe 

összes erőddel kapaszkodva 

a másikba, mert féltél, 

hogy lezuhansz megint, mint mindig. 

Mit adhatsz, és mit adhatok neked? 

Lehet, hogy jó, de nem kell nevet  

adni annak, ami elfogadható 

ami önmagában és azon túl is jó, 

szép, és éppen látszólagos értéktelensége 

miatt érdekes, a többiek érdektelensége 

ne tőrje le a kezdődő szárnyalást, 

nem viselhetsz el ilyen csalást!  

Mit adhatunk hát egymásnak emberek? 

Mindent, semmit, mindent és semmit. 

– Meg kellene tanulnunk élni már –

Szabolcsi Erzsébet: Tétova…

Becsapott érzékekkel 

csodára sem várva 

nézem a semmit 

magamba zárva. 

Kopott falak közt 

elkoptatott kérdés, 

elkopott ceruza, 

megkopott érzés. 

Ködös derengésben 

ködvirágos álom, 

szürke hajnalokon 

várom, egyre várom. 

Csonka gyertya fellobban, 

mozdulok, lábam moccan, 

zárt szobádba kopogtatok, 

csendedbe lépnék, nem tudok, 

szólítanálak, nem lehet, 

elrejtetted a lelkedet. 

Tétova léptem megtorpan, 

tétova szikrám ellobban…

Acsai Roland: Karvaly-árnyék

A kampós csőr, a szemek, a pofa: 

Véresen komoly. A fák közt hosszan 

Néztem. Fél délutánt fürdőzött át 

A karvaly a madáritatóban. 

Magabiztosan – mint ember soha. 

Most felszáll, és egy egész kört vág 

Ki az égből. (Hol van 

A sok veréb, az aprónép kora

Nyári zsibongása? Léleg-

Zet visszafojtva kivárták, 

Amíg a karvaly végez: 

Még nem velük.) De árnyát 

A ragadozó a víztükrön hagyta 

– akárha vékony jéghártyát –, 

S képe itt maradt: szemeinkbe fagyva. 

Advent 2025

 

Advent második vasárnapja.

Trausch Liza: Völgyek-hegyek

" Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, 

és legyen az egyenetlen egyenessé." 

Ézsaiás 40,4  

          Gondoltál-e már arra, mit jelenthetett advent a mennyben, amikor Isten készült földre küldeni a Fiát? Mit jelenthetett Istennek leüzenni - készítsétek a jászolt, készítsétek a korbácsot, készítsétek a keresztet, küldöm a Fiamat?! És mit jelenthetett advent a pokolban? Biztos vagyok benne, oda is lehallatszott a kiáltás, és mozgósított a pokol: jön Jézus! Az Ördög mindent kitalált, ami létezik, hogy az emberek figyelmét másra fordítsa. Amikor látom a nagy karácsonyi készülődést, mindig eszembe jut, hogy jól mozgósított a pokol. Az üzletek tele vannak vásárlókkal. Mire eljön a karácsony, holtfáradt a család, és mindenki boldog, hogy túl vannak az ünnepen.Mit kellene tenni, hogy igazán karácsonyunk legyen? Mi múlik rajtunk, hogy ne csak egy napra, hanem egy életre legyen karácsonyunk? Mit vár tőlünk az Úr ahhoz, hogy megjelenjen "az Úr dicsősége"? Térképezzük fel belső világunkat. Ott vannak völgyek, ahol valami hiányzik. Szorosan mellette a hegyek, ahol sok van valamiből. Amikor itt a bécsi utat készítették, hónapokon át gyalulták a hegyeket. Istennek is vannak gyalui. Úgy hívják: szenvedés. Mik ezek a hegyek? Ahol vagyok valaki, ahol úgy érzem, különb vagyok a másik embernél. Látod életedben a hegyet, ami mellett talán ott van az életed legmélyebb völgye. Talán az indulataid, a meggondolatlan mondataid. Amikor életre-halálra mondod, véded a magad igazát. Nem lesz karácsonyod, amíg egyenetlenségek vannak az életedben. Kérjed az Urat, hogy Lelke által mutassa meg, hol kell engedned ahhoz, hogy egészen betöltessen.     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

Rákos Sándor: Istenes vers

Istenem, én még soha nem beszéltem veled úgy, ahogy 

férfi beszél a férfival: utoljára talán 

novicius koromban láttalak, majdnem 

gyerekszemmel még – te pedig, Uram, 

szakállas aggastyán voltál már akkor is. 

Azóta szent műveidben imádlak, oly igen 

kedvemrevaló világodban, s legbohókásabb 

teremtményedben, az emberben. 

Hiszen örömre teremtettél 

minket, s megunhatatlan játékszerül 

adtad e földet nekünk. Játszottam 

én is eleget nagyszerű 

játékaiddal, alkonyatra már 

el is fáradtam egy kicsit. 

Ugyan minek megvénítened, gyalázatos 

nyavalyákkal sújtanod az emberfiát, ha már egyszer 

ily pompás, angyalokkal versengő 

állatnak teremtetted? 

Ó, hogy örültem, milyen hatalmasan 

nevettem, szinte nyerítettem, ficánkoló csődörcsikód – 

most összevissza ver a szívem, elfulladva 

rogyok lábaidhoz. 

Hosszú úton, gyönyörű kitérőkkel jutottam 

hozzád vissza. 

S kérdem tőled, ama szakállas 

aggastyántól, én, a magam is öreg: 

árulnád el, hogy furcsa játékod 

szabályai szerint vajon mit akarsz 

tenni még velem?