fel tudom mondani
a nyomort
ha már senki sem érti
meghalhatok
2023. június 29., csütörtök
Hervay Gizella: A kékiringó kihallgatása
.jpg)
a kékiringót
a halántékuk lüktetett
és mosolygott
a tövis
Lukács Flóra: Rózsaszín
Azt kérted, a szigeten találkozzunk,
reggel nyolckor,
pedig előző este
hajnalig együtt voltunk.
Nem volt kedvem elindulni,
nem szerettem a reggeli nagy beszélgetéseket,
de belementem.
Végig te beszéltél,
huszonöt percig figyeltem is,
aztán már csak arra gondoltam,
mennyire kívánok egy rózsaszín vattacukrot.
Túl sokat akartál.
Nem tudtam mit kezdeni az egésszel.
Leginkább untam.
Egyébként is túl korán volt.
Csak néztem a hátad mögött
az árust, ahogy a cukrot a gépbe önti,
és a hurkapálcára tekeri
a hömpölygő anyagot.
Gyerekek és párok kezében
fújta a szél a kék és fehér,
hosszabb, rövidebb szálakat,
ahogy harapták,
egyre szebbnek láttam őket.
Egy óra múlva szakítottunk.
2023. június 28., szerda
Henri Meschonnic: [Ahogy az arcod…]
Ahogy az arcod
egész tested mesélt
a nyelv elmondhatta amit akart
a fülnek a deréknak a szemnek igaza volt teljesen
nem ismerik a kimondhatatlant
ha a szavaid egy része porba hull
a seb még túl friss ahhoz hogy idővel visszatérj
mégis tested jelölte ki az utam
nem fordulunk vissza az úton
amikor az egyik nem tud járni a másik kezét nyújtja hogy meggyógyítsa
nem várakozunk amikor együtt vagyunk
nincs egyedül aki úgy ismer téged ahogy én
elválunk azért hogy újragondoljuk a jövőt.
Páricsy Lilla fordítása
Wisława Szymborska: Néhány szó a lélekről
Van lelkünk, van.
Ám egyikünknek sincs folyton-folyvást
és mindig.
Nap nap után,
esztendő esztendőre is
eltelhet nélküle.
Olykor csak a gyermekkor
félelmeiben, rajongásában
telepszik meg egy időre.
Olykor csak a felismerésben,
hogy megöregedtünk.
Csak elvétve segédkezik
olyan keserves tennivalóknál,
mint bútorokat tologatni,
bőröndöket cipelni vagy
órákig gyalogolni egy szűk cipőben.
Űrlapok kitöltésekor
vagy húsdarálás idején
rendszerint szabadnapos.
Ezer beszélgetésünkből
egyben ha részt vesz,
és még ez sem törvényszerű,
hiszen többre tartja a csendet.
Ha testünk szaggatni kezd és kínozni,
lopva távozik a szolgálatból.
Válogatós fajta:
nem szívesen lát minket tömegben,
a fölényért vívott harcunktól és
zavaros ügyeinktől a hideg kirázza.
Az öröm s a bánat előtte
nem két külön érzés.
Csupán ha egybekapcsolódnak,
lesz jelenvalóvá számunkra.
Bátran számíthatunk rá,
ha végképp elbizonytalanodtunk,
és mindent tudni akarunk.
Az anyagi világ tárgyai közül
az ingaóra a kedvence és
a tükör, mely akkor is szorgoskodik,
ha senki felé nem pillant.
Honnan toppan elő s faképnél
mikor hagy ismét, nem árulja el –
ám hogy megkérdezzük, feltétlen elvárja.
Úgy fest tehát, hogy egyfelől
szükségünk van rá,
de valami okból neki is
szüksége lehet ránk.
Zsille Gábor fordítása
Böszörményi Zoltán: Útmutató az örökkévalósághoz
Ha a lélek halhatatlanságát
kutatom magamban,
a jelen-szülte gondolatba kapaszkodom.
A test és a lélek csak addig egy,
míg el nem választja őket
egymástól a halál,
mely ott van minden eddigi jelenben,
és bennem is vigyázzban áll.
Hirosimában, ha valaki
farúddal üti meg a parki harangot,
annak hangja összeköt a jelennel
minden volt és lesz pillanatot,
még akkor is, ha az erő,
mellyel ezt a gondolatot gondolom,
pusztán transzcendencia,
ellentétben áll azzal,
amit megtapinthatok.
Sodródom az időben.
Az örökkévalóságban szorongok.
2023. június 23., péntek
Adam Zagajewski: Az éj
és heves vágyak fűtik.
Kutatja, merre az út.
Erdők mélyén zokog.
Belepusztul a hajnalba,
a hőbe, a kakasszóba.
Zsille Gábor fordítása
Adam Zagajewski: Akarsz-e sírni
A fák sátrai közt mászkáltam,
s olykor megérintett egy-egy esőcsepp,
mintha csak azt kérdezték volna:
akarsz-e szenvedni?
Akarsz-e sírni?
A levegő nyirkos volt,
a levelek csillogtak,
illatozott a tavasz és a boldogtalanság.
Zsille Gábor fordítása
Trausch Liza: A nagy közbevetés
" És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy hogy akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek."
Lukács 16,28
Az Ige még nem az üdvösségről és kárhozatról beszél, hanem az Ábrahám kebeléről és a pokolról. Egyik sem hely, hanem állapot. Valaki kérdezte: hol fér el annyi ember az üdvösségben és kárhozatban? Olyan, mintha azt kérdeznénk: a boldogságban hogy fér el annyi ember? A boldogság sem hely, hanem állapot, ott mindenki elfér. Az elkeseredésben hogy fér el annyi ember? Mennyi ember van benne, még te is elfértél ott. Nekünk a gondolataink, fogalmaink egészen mások. Azt gondoljuk, a föld és a nap fölött van Isten országa. Erre mondták az űrhajósok, ott voltunk, nincs ott semmi. Ha azt mondja az Ige, hogy fent, az állapotot jelent, nem teret. Ülhetsz ugyanazon a széken, és majdnem elrepülsz a boldogságtól, vagy lehetsz mélyen benne az elkeseredésben. A hitoktatás sok mindent anyagszerűen magyaráz. Gyerekkoromban azt hittem, mélyen le kell ásni, ott van egy nagy tűz, az a pokol. A csillagok fölött pedig a mennyország található. Isten országa nem hely, hanem szeretet, öröm. Egy lépés, és benn e lehetsz abban a boldogságban, amire vágytál. "Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm" (Rm 14,17). Jézus vére és áldozata által leszek igazzá. Ezt követi a békesség és az öröm. Egy olyan egészen új állapot, amit eddig el sem tudtál képzelni, hogy létezik. Erre mondja az Ige, hogy köztünk és köztük nagy közbevetés van. Óriási szakadék, amin nem lehet átjutni. Talán többekben felmerül a kérdés, hogy jutok én oda?!
Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.
2023. június 22., csütörtök
Emily Brontë
Szeretett unokahúgom emlékére!
"Az élet hosszú vagy rövid,
mit számít, öröklét ha vár;
lent búcsúzunk, de fent megint
találkozunk, hol nincs halál."
(Fordította Tapfer Klára)
Adam Zagajewski: Ez a nap
Ez a nap,
amikor megérkezik a hír,
hogy meghalt egy közeli személy, egy barát,
vagy valaki, akit nem ismertünk, csak a távolból csodáltunk
– az első pillanat, az első órák: ő már nem él,
ez biztosnak tűnik, végérvényesnek, talán még
hivatalosnak is, hitelt adunk (nem szívesen) a hírnöknek, aki
kétségbeesetten értesít minket telefonon, vagy a rádióállomás
szenvtelen bemondójának, mégsem tudjuk elhinni,
a világon semmiért nem tudjuk elfogadni,
hiszen még nem halt meg (számunkra), korántsem halt meg,
ő már nincs, de még nem tűnt el
örökre, ellenkezőleg, van, léte legerőteljesebb
pontján lép elénk, még növekszik,
jóllehet már nincs, még beszél,
jóllehet már elnémult, még győzedelmes,
jóllehet már vesztett, elvesztette a harcot – mivel?
az idővel?, a testtel? –, de nem, ez nem igaz, győzött,
elérte a teljességet, a lehető legnagyobb teljességet,
oly teljes, olyan hatalmas, kiváló, hogy nem fér el
az életben, szétrobbantja az élet törékeny edényét,
kimagaslik az élők közül, mintha más anyagból
alkották volna, a legkeményebb bronzból,
és ugyanabban a percben elkezdünk találgatni,
félünk, kapkodva beszélünk, tudjuk,
máris megérkezik a csend
és az erőtlen sírás.
Zsille Gábor fordítása
2023. június 17., szombat
Rónay György: Kalap nélkül
kalapomat.
De nincs, hát így csak intek:
„ Jó éjszakát” –
és becsukom magam után
az ajtót.
Bella István: Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy magadért.
Lehet, színéért szemednek.
Lehet, a hajadért.
Lehet, azért, mert nyár van.
Lehet, mert van kezem.
Mert élő meghalásban
élek, élsz, életem.
Szabó Csilla Judit: Várakozás
Beszorul szempilláid közé
a fájdalom... És odaragad.
Szemed összeszükül. Görcsben az
ujjad. A mély, veszejtő csendben
idegeid és a telefon
spirálhuzala összeolvad.
A szorongás megakad a két
fogsorod közt. A soha el-nem
-hangzott neszeket is hallod...
Vársz. Gubódzol ősi pózba.
Sóhaj-patchwork takarókba.
Csak egy hívás.Vagy.Vágysz. Zsibbadsz.
Régóta nem jár feléd a szél. –
A tél is lassan..., lassan múlik...
A gondolat is...Nincs senkid.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)