a mi fecsegő-hazug
monológunkban
megkérdezted,
szeretlek-e
Igen. Azt hiszem, hogy igen.
Magyarázatot nem lelek
úgy gondolom,
hogy az én gyűlöletem
irántad
oly nagy
mint a te gyűlöleted
irántam
az én szeretetem
oly nagy
irántad
mint a te szereteted
irántam
az én életem
úgy reszket
mint
a te életed
az én bőröm
a te bőröddel illatozik
mint
a te bőröd
az én bőrömmel illatozik.
Az én törzsem tüskéi
éltetik
a te rózsaszirmaidat
az én csendem
találkozik
a te csendeddel
és
a tekinteteink
kötik meg a levegőben
a mi szerelmünk
örök
csomóit.
Dabi István ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése