Halkan mintegy álomban hull a hó.
Régi dallamot játszik az óra.
Az utcákon elvesznek a léptek.
Az idő olyan sűrűséggé hosszabbítja,
hogy mindjárt megpattan a pillanat.
Már pelyhekkel pislog.
Már csak a múlt hull lefelé.
Csak a mélység meg az éjszaka.
Dabi István ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése