a papír fölött mindig istennel beszélgetsz
a fehér felületen kirajzolódó betűid
megmutatják semmiből előderengő arcvonásait
a város tompa morajában
a fűszálak erdők
suhogásában
a tenger locsogásában
s testüregeid előszüremkedő csendjében
mindenben felismered szavát
hideg csillag vagy
magános égen
mord kintje
égő bentednek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése