2018. július 18., szerda

Benő Attila: (kéz)
















A kéz, amely úgy simogat,
mint nyári est a lombokat.
A kéz, mely fellobbantja a belső fényeket,
és újra előhozza a rég letűnt éveket.
A kéz, amely a félhomályban is ragyog,
és közel, ha utcán az erőm elhagyott.
A kéz: vigasztalót játszhat,
ha megcsalt a sok látszat.
A kéz, a kéz, a te kezed,
mely magamhoz visszavezet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése