a testemet kölcsönadhatom
sorsot vethetsz rá, jelzálog lesz
mindig tudhatod, hol lakom
ahol a part szakad, a löszfalaknál
szeretem nézni a Dunát
fölszabadít és körbezár majd
akár egy rímpár, amit talált
valaki, és elveszítette
mielőtt övé lett igazán
ott tanult talán a kert végében
egy gyermekarcú ifjú pár
ő volt, te voltál, én lehettem
volna örökös kedvesed
de eljátszottuk szavainkat
mielőtt ránk esteledett
szégyelltük meztelenségünk
nem tudtuk, milyen gyönyörű
két test, külön-külön, és együtt
milyen selymes a kerti fű
szétfutottunk, két első ember
kikre az angyal rákiált
épp akkor kezdett nyiladozni
az ágyásban a másvilág
szeretnél újra megszületni?
lehet, hogy épp így kezdenéd,
de hol volna a régi kert és
hová homályosult az ég?
ha áruvédjegy lesz az arcod
a testemet kölcsönadhatom
nem tudom, mire használható még
de általad megtudhatom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése