Körülötte lágy hullámok fodrozódnak,
kecsesen ring tova, mint egy könnyű csónak,
szélbe mártva fekete csőrét a kócsag,
hótollán szikrákat vet a lebukó Nap.
Meg-meglebben a szélben hosszú kontytolla,
nyaka mintha karcsú váza füle volna.
Békahússal jóllakott már, partra lábol
nem messze bokron ringó otthonától.
Fekete lábán az ujjak citromsárgák,
szárnya kéklő nyári égen húz barázdát,
halványul a Nap, készül az alkonyatra,
a folyó csacsogva vet habot a partra.
Elcsitul a liget, nyújtózik az árnyék,
vajon hány szép napot tartogat a nyár még,
hány fészekalja tojás kel ki még őszig?
A parti cserjések fészkek titkát őrzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése