a hasas Holdnak fénye foly,
és alszik a lomb s a lombban a madár,
álmából ébred a bagoly.
Tollát borzolja s vadászni indul,
csonka ágról rebbenve fel,
megriad pocok egér és kisnyúl,
érzik most gyorsan rejtőzni kell.
Mint sötét árnyék suhan messzire,
valahol nyöszörögve rí
a róka elkóborolt kicsinye,
az oktondi gyönge rókafi.
Lassan a vízpart fölött vitorláz
az éj hűs legébe mártva
szárnyait, zsákmányt érez a vadász,
a vízen gyanútlan szárcsa,
lecsap rá, s az holtan terül el.
A nádas titkokat susog,
elnyújtva bús bölömbika énekel,
szikráznak fenn a csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése