Csókja mint tölgyfahordóban érlelt óbor,
Bőrének illata mint harangvirággal,
Kakukkfűvel tűzdelt széna-boglya,
Haja mint erdő mélyén megbúvó
vargányák barna bársonya.
Szeme a játékosan futó, figyelő,
megtorpanó őzgida tekintete,
Kedves, játékos, komoly
Barna bőrzakója simára feszült
A finoman kidolgozott izmokon.
Szépvonalú kezét vállamra húztam és
Belefúrtam arcom ez illatokkal vegyülő
férfias dohányaromába, hogy újra és újra lekússzak
– mint a megszállott barlangász –
az emlékezet cseppkő-barlangjába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése