bor, szőlő és gyertya mellett, a horizonton tenger,
előtte parti házak ablakai kivilágítva. Alattam olajfaliget,
felettem reflektorként a telihold. Mellette néhány mozdulatlan
felhőfoszlány, órák óta bámulom már. Nem mozdulok én sem,
enyhe fuvallat jelzi az olajfák hegyén, még élek, nem állt meg az idő
teljesen. Néha azt hiszem, mindezt csak képzelem. Pedig annyi ok lenne
szomorúnak lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése