a bőrön
mintha tenyérnyi színpad nyílna,
reflektor is a kiáradó hő
meleg fénykörébe
lép az, ami lélek,
de se nem a tiéd, se nem az enyém,
csakis egymásban
fokozható önmagunk.
Tudni, hogy így van és nem félni,
miközben bőrünk kockáztat,
ez a világot jelentő kockázat.
Tudni, hogy így van és nem félni,
nekünk a vihar szeme,
a legendás egyszemű csönd,
a lelkismeret nélküli csönd,
mély és meghitt,
tehát egy tó is, fölé
eget emelek kezedből és úszom,
ahogy csak erővel bírom
tükrözött felhői közt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése