Caravaggio: A hitetlen Tamás,
1599, olaj, vászon, 107 x 146 cm,
Sanssouci képtár, Potsdam
*
Egy láthatatlan angyal simogat,
de ha kérdezem, senki sem felel,
s gyorsan elolvad forró arcomon
az idetévedt néhány hópehely.
Valami hírnök jár errefelé,
talán azért jött, hogy szóljon nekem,
roskadásig van hóval fent az ég,
s holnaptól változik az életem.
Nincs ebben semmi új, hisz eddig is
ugyanígy napról napra változott,
meg-megérintett könnyű ujjbegye,
hol esőt, hol meg napsütést hozott.
Lehet, hogy sóvár képzelgés csupán,
mert közben mégis minden ugyanaz,
és mintha más lenne, elém kerül
hátsó utakon az elmúlt tavasz.
Nem bánom már a torlódó időt,
és nem rémít, ami különbözik,
mert Isten mindig más alakot ölt,
s ami egyforma, egyre ördögibb.
Testedbe mártom kezemet, Uram,
hogy hátha való lesz a látomás,
tudom, hogy nem vagy, de tapintalak,
s vágyom rád, mint a hitetlen Tamás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése