véget vetek a veled való kapcsolatnak,
de megfészkelt bennem a gondolat
és ki fogja költeni tojásait.
A gyönge csőrök szerelmem szétszedik.
Először hűvös érintés aztán élesebb, gyorsabb,
mindig ugyanott, követelőző, ellenállhatatlan
vágy idegeimben: mindentől szabadulni.
Rettegve gondolok eljövendő életemre.
Nem volt senkinek közele édesebb,
sötétbarna ajtók mögött a virrasztás veled –
A végső nap után ujjongó hangzavarra ébredek.
Először nem hiszem el, hogy közös
időnknek vége, tompa türelmetlenséget érzek.
Aztán visszaemlékszem a részletekre:
a fekete szárnyalók kiszálltak belőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése