Én gondolok rád akkor is,
mikor mordul az ég
s eső elől futó szél
utcánkba reked,
és indulok hosszú magányos
sétákra, ahol kis
nyárutói csend borít
szerelmes kerteket.
A gyárkémények füstje is
visszafelé száll,
s ahol lebeg,
elborul az érett táj
és meddő vadkörtefák várnak
késő szerelmeket.
A talpfákon kavics koppan,
s ha fény remeg a végtelen
sín felett,
a szívemen
átlátok, mert senkim nincs,
s hogy te nem vagy ,
a senki is
csak te vagy nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése