ne viaskodj velem.
Becsültelek: bár tudtam,
harcod reménytelen.
Ahányszor nekem jöttél,
te hősi, torz alak,
dárdáid kettétörtem,
s közben csodáltalak.
Milyen naivak vagytok,
búsképű lovagok,
kiket valami hűség
fiává fogadott.
Hallod? Csikorgok. Érzem
bordáim közt a bajt.
De legrosszabb a szélcsend,
hogy nincs már, ami hajt.
Úgy hírlik: nemsokára
nyugdíjba küldenek.
Finomabb liszt kell, mondják,
modernebb módszerek.
Ennyi a magyarázat
és ez sem érdemi.
Tudod, öreg, lassacskán
kezdelek érteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése