magaslati teraszán,
ahová csak a kerten át,
egy kőlépcsőn lehet feljutni,
a lepattogzott festékű,
csukott spaletta mellett,
és minden lépcsőfokot
sűrűn benőtt a gaz,
a tető és ponyva nélküli,
töredezett járókövű
aprócska teraszon,
az októberi hidegbe
merült asztalnál,
a szemerkélő esőben
most is ül valaki,
és a kerítés előtt,
a néptelen utcán
fedetlen fővel
áll valaki,
és nézi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése