Éles kékjétől fölhasadt az ég.
Így költött egyszer föl a lámpafény
gyerekkorom dérverte reggelén.
A ház fölkészült. Élezte a kés,
hogy ünnep lesz. A nagy disznóölés.
A szép nap előtt gondos hónapok.
Vödör moslék. Mustra, hogy jól lakott.
Szűk vacsorákból vastag krumplihéj.
A kukoricadara. Meleg éj.
A disznóvisítás. A rémület.
Nagy szalmahalom szívta a tüzet.
Csak lestem. Néztem. Szikrát szórt az üst.
És kezek tettek-vettek. Fölfeküdt
a négylábú asztalra a jövő.
Belekóstoltam. Ízlett az idő.
Úgy déltájt már az első falatok.
S a boldog száj. Evett és harapott.
A friss belekbe hús, meg töltelék.
Sütött a tél és megenyhült a kék.
Meg annyi minden. Kapkodtam fejem,
hogy esztendőnkre javunk meglegyen.
A tepertő. Az estet sercegő.
S a fehér zsír. A kenyérszerető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése