*
A házban lépdelek, ami itt él, ami nem,
minden velem együtt recseg;
már a csend is így jelez,
szinte sérti a fület.
S ha fotelre ülök, vagy a kanapén
a mámor képeket szül,
te vagy az italban lévő múzsa,
a cigaretta végi füst.
S ha találkozunk, vagy
épp az állapotom érdekel,
nyugodj meg,
minden rendben van,
bármit kérdezel.
Megint egy este, minden sötét,
megint egy nappal, néhol fény.
Lopottak az órák, bevallom,
adósa vagyok már mindennek,
miben a boldogság azt hiszem
megfészkel, s ha elmúlik,
rab láncaidból csuklómra
ismét rózsafüzért tekerek.
S ha ágyban heverek, vagy
netán a kimerültség álomba is
kerget, minduntalan te bújsz
szemhéjaim alá, s vagy
előttem csalogató-meztelen.
…s ha összefutunk?
Vagy épp az állapotom érdekel?
Már régen túl vagyok rajtad,
talán az arcodra sem emlékszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése