Váci Mihály: Várakozó

A percek vájta alagútban

tévelygek - a gránit idő

visszhangzik felettem - szememből

képed fény-virága kinő.

Ujjaim közt simogatásod

bársonyredőit morzsolom,

az a cinkos kézszorításod

gyűrűként ég az ujjamon.

Csuklómon fájón fluoreszkálnak

a jöttöd számoló erek,

- két összeérő mutató

átszeli szívemet.

Mai Ige: Örülj minden életszakasznak!

„Idejében megtermi gyümölcsét.” (Zsoltárok 1:3)

Életünknek különböző életszakaszai vannak, és ahhoz, hogy gyümölcsözők lehessünk, fel kell ismernünk, melyik szakaszban vagyunk éppen, és abból kell kihoznunk a lehető legtöbbet. Azt kérded, honnan ismerheted fel, hogy egy fejezet véget ért? Mert eltűnik az a könnyedség, mely korábban hozzá társult, és azt, ami valaha hálás feladat volt, most kezded fárasztó kötelességnek érezni. A Biblia azt mondja, hogy a sikeres ember olyan, „mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét.” Gyümölcsöt teremni csak annak rendelt idejében lehet! Ilyenkor jönnek az áldások, ilyenkor érsz el sikert. Nem tudod elérni bármikor, amikor kedved van hozzá; csak a megfelelő időben történik meg. Amikor a megfelelő évszak eljön, a fa erőlködés nélkül megtermi, amit addig belsejében raktározott. Benned is ott van elrejtve valamilyen gyümölcs, amit meg tudsz teremni, ha felismered, hogy éppen melyik életszakaszban vagy. Minden évszaknak megvan a maga törvénye, nézzük meg most ezeket.
Tavasz – ez a fegyelmezett tanulás ideje. Ilyenkor kezded meglátni Isten életedre vonatkozó céljait, és felkészülsz rájuk.
Nyár – ilyenkor érlelődik az, ami tavasszal rügyet bontott. Az elvetett mag növekszik és megsokszorozódik.
Ősz – ilyenkor nincs már meg benned a fiatalság szenvedélye, de ott van a harcedzett veterán rendületlen nyugalma. Bölcsen teszed, ha ilyenkor inkább az eszedet használod a munkához a fizikai erő helyett. Eljött az ideje az átalakulásnak és a közeledő télre való felkészülésnek.
Tél – amikor felméred mindazt, amit az életben elértél, élvezed annak jutalmát, továbbadod tanácsaidat, és meghajolsz szépen, amikor lemegy a függöny. A nemes harcot megharcoltad, a hitet megtartottad, a pályát megfutottad (ld. 2Timóteus 4:7). Ha jól csinálod, minden életszakasz életed legjobb időszaka lehet!

Forrás: Mai Ige 

Kálnoky László

"...szeretlek, mint a fák

a nap fényét, langyos esőt a földek,

patak vizét a hal, lombját az ág,

zenét a fül, fáradt szem üde zöldet."

Mezey Katalin: Növekedés

Istenem, Terólad, aki
gyönyörű rendben neveled
a hamisciprus hintázó ágait,
milyen keveset tudtam akkor is,
mikor megvettem ezt a csemetét.
Akkora sem volt, mint én vagyok,
és most az emeleti ablak előtt
lengedeznek csipkés ágai.
Meredeken égre törő
és visszahulló hajtásai
Eltűnődöm,
növesztettél bár engem,
de vajon nőttem-e én
lélekben annyit,
hogy ha távolról is,
de benézhessek
ablakodon, Uram?

Sebestény-Jáger Orsolya: A zarándok

Sárgára koptatott köveken
vén toronyba húzó lépcsőfokokon,
 résnyire nyíló fények özönén
indulok Feléd egy láthatatlan nyomon.

A mozdulatlan időt egymásba fontam,
mint megunt lépteket a rég kihűlt kövön,
lassan haladtam, szinte vontatottan,
s fellégeztetett a résnyi fényözön.

Az utolsó lépcsőn vakított a fény,
életem ott térdelt a lábaim alatt:
Felhők, folyók, galambok álmai,
s parányi házak cserepén a Nap.

s kőfalnak dőlve a tisztánlátás perce:
míg meggörnyedt háttal felfele haladtam
 - tapogatózva, hogy magasba törjek -
Te velem voltál végig, minden pillanatban.

Mai Ige: Az örömteli élet titka

„… hogy az én örömöm legyen bennetek…” (János 15:11)

Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” Ez az öröm, amiről Jézus beszél, különleges: „az én örömöm”. Ez olyan beteljesedést nyújt, amilyet a világ örömei nem tudnak megadni: „hogy… örömötök teljessé legyen.” Krisztus tanításainak hűséges követése olyan belső örömet ad, ami valóságos és ellenálló bármilyen is a gazdasági helyzet, bármekkora is a kamatláb, sőt, még a betegséggel és a halállal szemben is. Az ember nem lehet vidám, ha nem örömteli a szíve, de lehet örömteli akkor is, ha épp nem vidám. Hogy lehetséges ez? Jézus ezt megelőzően arról beszélt tanítványainak, hogy olyan szeretetben lehet részünk, amely messze felülmúl minden mást: mennyei Atyánk szeretetében, melyet feltétel nélkül kínál, és melyet, ha egyszer elfogadunk, örökké átélhetjük. Semmi sem hasonlítható Isten szeretetéhez. Az ő szeretete nem kinézeten, személyiségen, gazdagságon alapul, sőt, még erkölcsi jóságon sem. Mindenféle előfeltétel nélkül kínálja. Ez a szeretet nem változik, nem fogy el. Semmit nem tehetsz azért, hogy Isten jobban szeressen, de semmi olyat sem tehetsz, amitől kevésbé szeretne. Sőt, az isteni szeretet nem csupán egy „meleg érzés”. Ez folyamatosan benned munkálkodó erő, ami bölcs döntések felé irányít, megvéd a rossz döntésektől, és helyreigazít, amikor netán mégis rosszul döntesz. Isten szeretete garantálja, hogy ő elfogad, amikor mindenki más elutasít, megbocsát, amikor mindenki más elítél, kegyelmes, amikor mindenki más kárhoztat. Ha Isten szeretetét élvezed, akkor az öröm felbuzog a szívedben. A világ nem képes megadni ezt az örömöt – de nem is tudja elvenni!

Forrás: Mai Ige

Illyés Gyula: Rondeau

Ahogy lecsavartam magamban,
s el is fújtam szívem e lángját,
mint rég anyánk a drága lámpát,
világűr-egyedül maradtam:

az ágy hideg, a ház lakatlan,
lett a szülőhaza sivárság,
ahogy lecsavartam magamban
s el is fújtam szívem e lángját;

hó fútta be tündérkert-hajdan
s a hű múlt örök-zöld világát,
s lett sík-mindegy, hogy te még árvább
vagy valahol e sivatagban,

ahogy lecsavartam magamban
s el is fújtam szívem e lángját.

Rainer Maria Rilke: Elalvás előttre

Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni s odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy ideig bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.

Kányádi Sándor fordítása

Illyés Gyula: Távol vagy

Távol vagy, akkor vagy velem,
     akár a Sors, a csillag.
Mindenség tagja vagy már, egy helyen
állsz, és repülve oldod titkainkat.

Múlté, jövőé, s ha akad
   még: Istené vagy újra,
ha két karomból elbocsátalak.
Rés vagy; a rejtett puszta égi útra.

Halálra, semmiségre. Ez
   lesz hát, ha elbocsátom
e földet is, melyet te képviselsz.
Kívántatsz, nyújtasz még a láthatáron.

Idézetek

" Az én dolgom, hogy megtegyem a mindenkori következő lépést (…) Tanuljak szeretni, megbocsátani és ne ítéljek."
( Tisch Ferenc )

" Ízleljétek és lássátok meg, hogy jó az Örökkévaló! Bizony, boldog és áldott, aki benne bízik. ( Zsoltárok 34 )

" A győztesek soha nem adják fel, akik feladják, soha nem győznek." 

( Németh Pál )

" Amíg nem hajtottad végre, nem tudhatod, lehetetlen-e." 

( Ernest Hemingway )

" Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." 

( Weöres Sándor )

" Ahonnan jöttünk, az nem rajtunk múlott, ahol megrekedtünk, azt mi formáltuk, hová hívnak, arra nekünk kell rátalálni."
( Jókai Anna )

Wislawa Szymborska: 1973. május 16.

Egy a sok nap közül, melyek
már semmit sem mondanak nekem.

Hová mentem aznap,
és mit csináltam - nem tudom.

Ha a közelben bűnt követtek el
- nekem nincs alibim.

Fénylett s kihunyt a nap,
és nem figyeltem.
A Föld megfordult,
s nem írtam a noteszbe.

Könnyebb volna hinnem,
hogy meghaltam egy időre,
mint hogy szünet nélkül
éltem, csak nem emlékszem.

Holott nem szellem voltam,
lélegeztem és ettem,
lépegettem
hallható kopogással,
és ujjnyomaim
ottmaradtak a kilincseken.

Tükröződtem a tükörben.
Valamilyen színű valamit viseltem.
Néhányan láttak is bizonyára.

Lehet, hogy aznap
találtam meg valamit, ami elveszett.
Vagy vesztettem el, mit később megtaláltam.

Érzések és benyomások kavarogtak bennem.
Ma mindez
három pont zárójelek között.

Merre bújkáltam,
hol bujdokoltam -
nem is rossz húzás
így eltűnni a szemem elől.

Feltúrom emlékezetemet -
hátha csattogva felszáll,
ami ágai között
ott szunnyad évek óta.

Nem.
Nyilván túl sokat követelek:
egyetlen másodpercet.

Csordás Gábor fordítása

Wislawa Szymborska: Felhők

A felhők leírásával
nagyon kellene sietnem –
a pillanat töredéke múltán
már nem ilyenek, elkezdtek mássá válni.

Jellemző rájuk
hogy soha nem ismétlődik
alakjuk, árnyalatuk, testtartásuk és elrendezésük.

Nem terheli őket semmi emlékezete,
nehézség nélkül siklanak el a tények fölött.

Miféle tanúi volnának bárminek is –
nyomban szétspriccelnek minden irányba.

A felhőkhöz képest
az élet megalapozottnak látszik,
már-már tartósnak és szinte öröknek.

A fehők mellett
még a kő is olyan mint egy testvér
akire támaszkodhatunk
ők meg, nos, távoli, csélcsap kuzinok.

Az emberek legyenek csak, ha akarnak,
aztán meg sorban haljanak meg mind,
nekik, felhőknek semmi közük
e nagyon különös
egészhez.

Egész életed fölött
és az enyém fölött, melynek még híja van,
pompázva díszelegnek, ahogy díszelegtek.

Nem kötelesek elpusztulni velünk.
Nem kell látnunk őket ahhoz, hogy ússzanak.

Csordás Gábor fordítása

Rácz Sándor: Az ősz

Mintha késett volna
De nem kért bocsánatot
Homlokát ráncolva jött mogorván
Utazótáskájában ajándékot is hozott
Rengeteg elsőosztályú depressziót

Hiába öltöztek legszebb ruháikba
A fák
A szerelem
A Nyár utcában maradt

Dalibor Pesek: Egy ilyen ember

Egy ilyen ember!

Egy ilyen ember?

Mindegyikünk

Egy ilyen ember
Ezzel az egyetlen szóval
különböző emberek
különböző szándékkal
értékeli egy és
ugyanazon embert

ez az egyetlen szó
kifejez csodálatot
kételkedést
megvetést
hízelkedést
kárörömet

kihasználva
és meggondolatlanul
szolgálja a bosszút
az irigységet és az igazságot

ki kell mondanunk
meg kell hallanunk
hogy ne legyenek kételyeink

Dabi István fordítása

Rákos Sándor: Bíztatás

1

Bármint lépj is, tövisével sebez,
már rég nem üdvösséged – poklod ez!
Sántikálj hozzám vérző talpadon,
s hogy meg ne gyűljön, én majd kihuzom
bőröd alól a hülye ál-morált!

2

Önbüntető drákói szigorodat felejtsd el!
Aki magához, másokhoz is kegyetlen.