Egy a sok nap közül, melyek
már semmit sem mondanak nekem.
Hová mentem aznap,
és mit csináltam - nem tudom.
Ha a közelben bűnt követtek el
- nekem nincs alibim.
Fénylett s kihunyt a nap,
és nem figyeltem.
A Föld megfordult,
s nem írtam a noteszbe.
Könnyebb volna hinnem,
hogy meghaltam egy időre,
mint hogy szünet nélkül
éltem, csak nem emlékszem.
Holott nem szellem voltam,
lélegeztem és ettem,
lépegettem
hallható kopogással,
és ujjnyomaim
ottmaradtak a kilincseken.
Tükröződtem a tükörben.
Valamilyen színű valamit viseltem.
Néhányan láttak is bizonyára.
Lehet, hogy aznap
találtam meg valamit, ami elveszett.
Vagy vesztettem el, mit később megtaláltam.
Érzések és benyomások kavarogtak bennem.
Ma mindez
három pont zárójelek között.
Merre bújkáltam,
hol bujdokoltam -
nem is rossz húzás
így eltűnni a szemem elől.
Feltúrom emlékezetemet -
hátha csattogva felszáll,
ami ágai között
ott szunnyad évek óta.
Nem.
Nyilván túl sokat követelek:
egyetlen másodpercet.
Csordás Gábor fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése