2024. január 14., vasárnap

Makay Ida: Akár a föld, a fű

Része vagy már a napjaimnak, 
az örökforgó évszakoknak. 
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol. 
Része vagy már a létezésnek. 
Akár a föld, fű, csillag, ének. 
Lüktetsz a mindenség erében.                 
Állandó vagy, ha észrevétlen. 
És leszel majd halálom része. 
Szótalan a törvény beszéde. 
Sötét, kialvó égitestek 
utolsó fénye, lobbanása. 
Mulandóságom örökléte.

Áprily Lajos: Miatyánk

Imádkozom, halkan, szomorúan. 
A szó megtorpan, mire odaér: 
A mi mindennapi… Rég nincs, Uram, 
az asztalunkon egy falat kenyér.

Obediah Michael Smith: Hangszer

Ha most 
Megjelenik 
És becsönget hozzám 
Meg nem 
Lepődöm - 
Isten mindig felel 
Az imára.   

Dabi István fordítása   

2024. január 13., szombat

Vékony Andor: Őszi vers




Hulló falevél 
Az ősz a lelkedig ér 
Szavakba öntöd

Mubera Mujagic: Egy nő

Egy szép, fiatal nő 
minden nap 
egymaga 
hangosan, szépen, szenvedélyesen 
énekel az utcán. 
- A bolond - mondja mindenki. 
Tegnap óta 
ugyanilyen hangosan énekel 
egy férfi karján 
és már 
senki sem mondja - A bolond! - 
már ezt gondolják: 
- Milyen boldog az az ember!    

Dabi István fordítása

2024. január 10., szerda

Laura A. Barton Snow: Éntőlem lett e dolog




" Éntőlem lett e dolog." 
1Királyok 12,24 

      Életed csalódásai tulajdonképpen az én szeretetem jelei. Üzenetem van számodra ma, gyermekem: ezt akarom elmondani neked, azért, hogy bearanyozza a viharfelhőket, amelyek életed fölött tornyosulnak, és hogy tompává tegye a tüskéket, amelyeken járnod kell. 

       Üzenetem egyetlen rövid mondat csupán, de rejtsd el a szíved mélyére. Legyen nyugvópárnád, amelyre fáradt fejedet lehajtod. Az üzenet így szól: " Éntőlem lett e dolog." Nem gondoltál még arra, hogy mindaz, ami veled történik, engem is érint? Ami téged bánt, az az én szemem fényét bántja? (Zak.2,8) Mivel drága és értékes vagy szememben, rendkívüli módon ügyelek a neveltetésedre. Amikor  kísértések vesznek körül, ellenségek támadnak rád, tudd meg:" Éntőlem lett e dolog." Én a körülmények Istene vagyok. Nem véletlenül vagy azon a helyen, amelyen állsz, hanem azért, mert én választottam számodra azt a helyet. 

       Nem imádkoztál alázatért? Látod, éppen azért helyeztelek arra a helyre, mert ott megtanulhatod ezt a leckét. A téged körülvevő emberek és dolgok által az én akaratom munkálkodik. Pénzügyi gondjaid vannak? Nem tudod, hogyan jössz ki a fizetésedből? " Éntőlem lett e dolog." Én vagyok az, akié a menny és a föld. Mert azt akarom, hogy mindent tőlem kérj és teljesen tőlem függj. Gazdagságom határtalan (Fil.4,19) Tedd ígéreteimet próbára. nehogy bárki is azt mondhassa rólad, hogy ebben a dologban nem bízol Istenben. 

       A nyomorúság éjszakája vesz körül? " Éntőlem lett e dolog."  Én, Jézus, tudom mit jelent ez. Hisz én vagyok  a " fájdalmak férfia, betegségek ismerője" (Ézs.53,3) Elvettem mellőled minden emberi támaszt, hogy hozzám fordulj, és örök vigasztalást vehess tőlem (2Tesz2,16.17) Csalódtál barátaidban? Talán olyan valakiben, aki előtt megnyitottad a szívedet? " Éntőlem lett e dolog."  Én engedtem meg, hogy csalódjál, hogy megtanuld: Én, Jézus, vagyok a te legjobb barátod. Megtartalak téged, és harcolok érted küzdelmeidben. Azután vágyom, hogy meghitt barátod lehessek.

       Hazugságot mondott valaki rólad? Hadd tegye, te pedig jöjj annál közelebb hozzám, szárnyaim alá távol minden szócsatától. Ha igazságtalanság ért, én vagyok az, aki: " Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, mint a delet." (Zsolt 37.6)  

       Terveid halomra dőltek?  Levert és kiábrándult vagy? " Éntőlem lett e dolog."  Hiszen te készítetted a terveket, és azután kértél, hogy áldjam meg azokat. Pedig, én vagyok az, aki tervet készítek számodra.. " Erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad." (2 Mózes 18,18)  Te csak szerszám vagy, s nem cselekvő. 

       Vágyva vágytál, hogy valami nagy dolgot cselekedj értem? És most betegágyon szenvedsz! " Éntőlem lett e dolog." Nem tudtam másként magamra irányítani figyelmedet, annyira el voltál foglalva nagy buzgóságodban. Néhány legmélyebb tanításomat akarom így közölni veled. Engem csak az szolgálhat, aki megtanult türelmesen várni. Leghathatósabb munkatársaim gyakran éppen azok, akik nem végeznek aktív szolgálatot, de megtanulták, hogyan éljenek az imádság fegyverével. 

       Hirtelen rád szakadt egy felelősségteljes, nehéz feladat?  Indulj csak bátrán, és számíts rám. Azért helyeztelek téged ebbe a felelősségteljes munkába, hogy megtapasztald: " Megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel." (5 Móz15,18)  

       Ma egy korsó szent olajat adok a kezedbe. Használd bátran és szabadon gyermekem, hogy életed ösvényén a hitnek, bizalomnak és vigasztalásnak ezzel az olajával megkenhess minden szót, amely sért, minden körülményt, amely próbára teszi türelmedet és gyöngeséged minden megnyilvánulását.  Gondolj arra,  mindaz, ami téged zavar és bánt, alkalom Isten számára, hogy segítségedre legyen. A tövisek oly mértékben tűnnek el, amilyen mértékben felismersz engem minden dologban. " Vegyétek szívetekre mindezeket az igéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon..." mert ez a ti életetek (5Móz 32,46-47)

2024. január 9., kedd

Reményik Sándor: Margaréta









A bükki rét, - a margarétás rét.   
Én nem kérdeztem: szeret-nem-szeret 
A margarétától soha. 
Nem kellett más, 
Csak fehér virágszirom-mosolya. 
Mely úgy lengett az alvó rét felett, 
Mint egy sóhajtás, mint egy lehelet. 
Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret 
A margarétától soha.   

Petőcz András: A tisztaság verse

Nem figyelni semmire, ami itt, körülöttünk, 
sehova nem nézni, semmiféle akarat, dühök, 
harcok nem érdekelnek, nem nézem, hova, 
mikor és mi, csak éppen hallgatok, így, kívül 
mindenen, talán ez lehet a cél, igen, csak ez.  

Nyár éppen, amikor mindezt a laptopba 
írom, egyedül vagyok, ahogy egyedül ő is, 
aki csak épp, miként én, teszi-veszi a dolgát, 
mindenki egyedül, az is, aki nem – laptopba 
magam-magam, erre vágyom, csakis-csakis.  

Tisztaság könyve, írta valamikor a szerző, aki 
olyannyira fontos lett mindannyiunknak, oly 
nagyon fontos, valami újat akart, ami nincs, 
soha nem is lesz, mégis, az akarása a miénk 
itt, ezen a tájon, ahol vagyunk, magányosan.  

Valami újat szerettem volna, nem ezt a jövőt, 
ami van, sok szabad lélegzetet, perspektívát, 
elmerülni valami európai álomban, tudom, 
megfogalmazhatatlan mindaz, amit egykor 
mi, mindannyian, immáron jó harminc éve.  

Nem született meg a tisztaság verse, de az idő, 
az elment, szinte észrevétlen, az idő, mondom, 
és nem változott semmi, ránk telepszik a volt, 
arcunkba vési a döntéseit, meg a bűneinket is, 
belevési a homlokunkba, okulásra annak, aki.

Sohonyai Attila: Elég nekem













*
Elég nekem az is,  
ha holnap vagy az enyém; 
elég nekem, ha holnap után el is mész.  
Nem kérek belőled se sokat, se eleget, 
mindössze annyit, ha itt vagy, 
valóban itt legyél; nekem. 

Elég belőled annyi, ha néha szólalsz.  
Elég az is, ha örökre szótlan maradsz.  
Elég, feltéve ha némaságod beszédesebb, 
mintha egész nap szavakkal vallasz.  
Nekem akkor elég vagy. 

Elég nekem hogyha csak félig szeretsz,  
s több mint elég, ha meghagyod nekem a másik felet. 
Elég ha néha vagy bátor értünk, 
elég, ha csak akkor, mikor a kudarcunkat féltjük.  
Elég, ha nem ég el rögtön minden bennünk, 
s ha egymáshoz érünk, elég, 
ha egymás szabadságát birtokba sose vesszük.  

…akkor örökké a tied  maradok,  
s te az enyém. 
De figyelmeztetlek:  
ha így akarsz szeretni,  
akkor nekem abból sose lesz elég. 

Cseh Katalin: Tényvers

 Huszonhárom év után
bejelentette hogy elmegy  
csak úgy egyszerűen  
mintha azt mondaná  
hogy kenyérért szalad  a sarki boltba…  
Vasárnap este volt  
ott álltam a szoba közepén  
gombóccal a torkomban  
régmúlt havazások  
csöndje sűrűsödött bennem…  
Sírhatnékom támadt de nem sírtam  
csak befele a láthatatlanba  
erősnek kell lennem gondoltam  
magamban és meg is próbáltam  
de az önsajnálat erősebb volt nálam  
hogy éppen mit érzek arcomra mázolta…  
Ő azonban szenvtelenül  
összepakolta a holmiját és indult  
elköszönt elment itt hagyott  
a nyirkosan pislákoló őszi estében…  
Az üresség űrtartalma végtelen  
szundikál benne a védtelen  
meztelenül pőrén kopáran  
az egyedülvalóságban    

Hosszan néztem utána  
a fiam után…  
aztán a nyitott ablakhoz léptem  
egyetlen csillag árválkodott az égen  
meg-megremegett csecsemőfehéren…

A nap gondolata




Megfigyelted már? Ahányszor rámutatsz bárkire a mutatóujjaddal, 
hárommal mutatsz magadra.   

***

Markó Béla: Leitmotiv

Halálom után sok-sok évvel 
hihetetlenül öreg leszel, szerelmem, 
akár egy téli kaptár, 
amelyben alszik már a méz, 
és alszik a gyilkos fullánk is, 
kívülről csak egy korhadt szerkezet, 
de bent a zümmögés, 
bent a virágok illata, 
a magasság és a messzeség, 
bőrödet fújja kint a szél, 
ráncosodsz, de csak mint almán a héj, 
mert legbelül a szürke tömkelegben 
virraszt, ki egykor teljesen te voltál, 
de most csak akkora, 
mint egy méhkirálynő, 
s a kaptárból ki már sohase röppen, 
ott táncol bent egy kicsi leányka, 
olyan kicsi, akár a kisujjam, 
ő parancsol minden pillanatban, 
de ha nyílik tavasszal a kaptár, 
akkor sem jön ki a verőfényre, 
ott énekel bent a sötétségben, 
ott énekel egyre távolabbról…

(1991)

2024. január 7., vasárnap

Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal












*
Van már kenyerem, borom is van, 
Van gyermekem és feleségem. 
Szivem minek is szomorítsam? 
Van mindig elég eleségem. 
Van kertem, a kertre rogyó fák 
Suttogva hajolnak utamra, 
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétöl öregbül a kamra. 
Van egyszerü, jó takaróm is, 
Telefonom, úti böröndöm, 
Van jó-szívü jót-akaróm is 
S nem kell kegyekért könyörögnöm, 
Nem többet az egykori köd-kép, 
Részegje a ködnek, a könnynek, 
Ha néha magam köszönök még, 
Már sokszor előre köszönnek. 
Van villanyom, izzik a villany, 
Tárcám van igaz szinezüstből, 
Tollam, ceruzám vigan illan, 
Szájamban öreg pipa füstöl. 
Fürdő van, üdíteni testem, 
Langy téa, beteg idegemnek. 
Ha járok a bús Budapesten, 
Nem tudnak egész idegennek. 
Mit eldalolok, az a bánat 
Könnyekbe borít nem egy orcát, 
És énekes, ifju fiának 
Vall engem a vén Magyarország. 
De néha megállok az éjen, 
Gyötrödve, halálba hanyatlón, 
Úgy ásom a kincset a mélyen, 
A kincset, a régit, a padlón, 
Mint lázbeteg, aki feleszmél, 
Álmát hüvelyezve, zavartan, 
Kezem kotorászva keresgél, 
Hogy jaj! valaha mit akartam, 
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, 
A kincs, amiért porig égtem. 
Itthon vagyok itt e világban 
S már nem vagyok otthon az égben.

Cseh Katalin: Mi szerelmünk

Mert a mi szerelmünk  
űzött, hajszolt álom,  
fejünk fölött köröz,  
várja, hogy leszálljon.  
Mert a mi szerelmünk  
mintha nem is volna,  
csak az árnya lebben,  
s poros a porondja.    

Mert a mi szerelmünk  
esti mese, ábránd,  
ott felejtett csöndváz  
a magány tornácán…